Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
első ízben. Ebédre Kuthy jött. Ma a leány megvallá, hogy múlt hétfőn, midőn Pighettiéket színházba hívatám, Pighetti néki mondá, hogy valóban az én, jegyes léte alatti iránti bánásom után, ő velünk színházba többé nem mehet. Mari mehet, ha akar. Ez azonban kikíséré a leányt, s az égre kéré, ne mondaná nékem, bár Pighetti. mondá. Jól van, jól, csak idegenkedjenek ők, majd én is az leszek. Tudom, vétkeznek jóságomra, mert tudják, Marit szeretem, s szükségben mégse fog más rajtuk segítni nálamnál! De az valóban csúnya Pighettitől., hogy ő még ellenem ingerli Marit, ez, tudom fájni is fog néki, mert bár mindig az igazat mondám néki — s ezt nem szeretjük hallani —, mégis jól tudja ő, hogy senki se akarja anynyira javát, mint én. Józsimnak nem mondám. Tudom, múlni fog ez pillanatként, de ö megbántva érezné magát, s az ő emlékében nem volna az oly múlékony, mint egy könnyelmű Pighetti. szeszélyárjában. Buttlemé is már rég még a főkötő-fachée előtt nyilvánítá, hogy Lizit többé nem ereszti velem színházba. Miért? Miért nem? Nem tudatik. Én se tudom! Hisz mindig felette udvarias valék vele. Talán az ügyvédné kevés neki? S nyilván! Ne féljen! Többé úgyse küldök oda. Éti is csupa delicatesse-ből a honmaradók iránt nem jön, s én lelkemre már meguntam az örökké tagadó választ. Ugyan csak lelek mást, kinek evvel még örömet szerzek. Végre még hiszik, nékem kegy, hajönnek. Éppen! Csütörtök, 12-én. Mari ma ismét nem jött. Csak maguknak ártanak, ha reám erőnek erejével az „idegent” akarják feldisputálni. Ebédre a kis Nagy igen csinos öccsével, Józsim tegnapi meghívására jött. Tiszteletükre hideg rizst készíték, mely — anélkül hogy ezt tudnák — igen jóízűen esett nekik. A kis ember kérde: „Ugye sok hasonlatosság van köztem s öcsém közt?” „Bizonnyal! Az air de famille527 528 el nem fogadható.” Rettenetesen nevetett erre. Nem akará elhinni. Tudja ég! Ismét oly bús valék ma! Józsim ma reggel mellém ülvén a pamlagra, kérde, hogy aludtam, hozzátevén, hogy most igen nagyon kímélni kell engem. „Szegény kis mutzim!”— tévé hozzá, s egy pár könny tolult szemébe. Szegény, szegény Józsim! Sejtése volt ez veszteségednek, vagy csak részvéted, meggondolván, mennyi szenvedés vár reám? Estefelé rettenetes rossz, olyan soproni tumer-féle fúvó hangszerű zene jött udvarunkba a házi úrnak holnapi új évéhez gratulálni. Minden más alkalommal nevettem volna 527 Családi légkör (francia). 528 A tumerok a tűztoronyban lakó őrök voltak, egyben Sopron város zenészei is. 123
