Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

lem, a történet okosabb lesz a grófnénál. Baumgarten-leánynál, hol úgyis napirenden van az egy tucatnál nem kevesebb gyermek, még ezért esdeni, s pedig négyszáz forint évi jövedelem mellett, ha még megkapják! Elég az hozzá, Buttlerné nagyon bolondot tett, mert Marit gyanú alá ejtette, melyre az oly hirtelen esküvés a megkéretés után, még inkább jogosítá az embereket. Muzslay Éti nem volt velünk, annyira tartván a meghűléstől. Midőn néki elbeszélém, nevetett e paraszt szokáson, Vízkelety azonban állítá, hogy ez noble.507 Ezt szerencsére Lovász Lina508 509 hallá, ki bizonyossá tévé, hogy csalatkozik, mert nem egy herceg s gróf esküvését látá már, de ezt még soha, így, ha nobel volna, ezek bizonnyal megteszik. Közben Mari bement, levevé a fátyolt, mi illő, mert táncolni akartak. De le is a szűzi koszorút, s helyébe egy kis szalag bokrocskát. A mafla Vízkelety Éti mellette volt, s nem látta. Muzslay Éti s én nekiestünk, hogy az Istenért, mi jutott eszébe? S feleié, hogy nem gondolt reá, hogy a fátyol levétele után a szalagok helyett újólag a koszorút tűzette volna fel, s nem akart többé visszatérni, mert, mondá, most úgyis már látták. „De kívülünk senki még.” „Én értem!” Még a templomban az egyik Lovász-leány kérdé őt, mit jelentett a ceremónia. „Nem tudom, Buttlerné kívánta.” — mondá. Fülébe súgám: „Hogy gyermeket kapjál!” Semmit se mondott reá. [...] 509találván azt, mi felett a legkínosabb zavarba jött volna egy tiszta erkölcsű szemérmes leány. Hisz természetes, igaz, de én legalább tudom, inkább föld alá bújtam volna, mint annyi vendég előtt a házasélet legszentebb titkára mindenkit figyelmeztetni, s azt szemtelenül előttük feltárni engedtem volna. Egy tiszta szűz előtt, minden tisztátalan gondolat elrepül ez órában, s ki lelki sugallat után választott, csak lelki frigyre eszmél e pillanatban. Táncoltak, végre az uzsonnát hozták. „Üljön a teaasztalhoz!” — mondá hozzám Buttlerné. „Köszönöm grófné, semmit se veszek.” — mondám. „De min házi nő.” — mond nyersen. „Ah! Úgy! Szívesen!” — mondám, s nevetve e commandirozáson510 mélyedtem karszékembe. Aztán megint táncoltak, francaise-t is akartak, de nem volt elég pár. Ha francaise-t akarnak tőlem hozatni, eljátszására kínálkozám. Pipszitől hozatták fel, nem ismertem, de eljátszottam, mint ment, mert genirozott rövidlátásom mellett már tiszteletes kerületecském. Muzslay Éti nagyon csintalankodott: midőn kérdém, mit mond a házassághoz, feleié, hogy összecsapá kezeit, midőn hallá. Marinak ma hat kávéfindzsát hozott. Mi

5117 Nemes (francia).

508 Lovász Karolina (Lina).

509 Bizonytalan olvasat.

510 Parancsoláson (német).

117