Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
magam nála kissé körülnézém, s történetesen egy Pistától kapott függő s brossához nagyon illő kis nyakéket láttam stb. Azon ürügy alatt, hogy valakinek mutatni akarom, magammal vívém. Innen a Sléziaihoz mentem, hol Felbermayer uram maga méré le a vásznat, s hol pompás cérnát is vettem mindjárt. Innen az Ypshantihoz, hol a szükséges cémaszalagokat vevém, s innen egy átelleni, nem tudom minő című boltba, hol magamnak két pár kesztyűt vettem. Este Józsimnak visszaadám pénzét. O húsz pengőforintot adott, 22 rőf vászon pedig a cérnával együtt — melyből azonban nagy fáradtságom jutalmául — magamnak is marad még 26 forint 16 krajcár váltócédulát. A szalagok 1 forint 30 — de itt se fog ám az egész darab elfogyni —, 1 f 30 krajcár v. ez., így mindössze 27 forint 46 krarjcár váltócédula. Hát nadrágra valóban nem sok, bár volna időm! Nagy passzióval varrnék magam is rajtok. Magamnak is kikértem hópénzemből öt forint pengőt. Az előlegezett húsz, most öt, s Regélőre öt — hát már 30 forint pengő kinn van. Azonban a Mari számára kiszemelt éket nem tudtam mutatni. Tudtam, hogy ma át fog jönni, s az én véleményem szerint a delicatesse nagyon sértődne azon leggyengébb gyanú által is, hogy tán éppen mai közeledésének akarom valamely tervezésem bétöltését köszönni. Szerda, 4-én. Már reggel átjött Józsim, néző, hogy aludtam. De valóban, ezen por csodatevő. Kissé mellém is feküdt, de csakhamar mondá: „Maga rossz!” S ismét felugrott és csak mellém ült. Most sem szólottám néki, nagyon érzelgő vala, s úgy jöhetett volna ki, mintha ezt használni akarnám. De midőn később ismét átjött s mellém ült a pamlagra, nagy nehezen megmutatám, s megmondám néki azon hozzátétellel, hogy Müller csak mutatványul adá ide, s ő ezért éppen nincs kötve, csak ha akar. De ő örült, hogy már valamit kikeresvén, őt felmentém a fejtöréstől, mert ehhez, mint mondá, úgyse ért, s tüstént magával vívé az aranyműveshez, hogy kialkudja. Ez legcélszerűbb ajándék is Józsimtól, valami házi szükségekhez tartozót is adni, ami tán monsieur496 Pighettit genirozta volna, s elegance-hoz tartozók közt ez legalább belbecsű, s nagyon hasonlítván a többihez, mindjárt kis garnitúrája lesz. Nemsoká ismét visszahozta Józsim kis kartonban s egy kártyáját mellétévé, kéré, pecsételném öszsze, s küldeném oda, mert ő azért nem akarna külön odamenni. Még pár sort írék hozzá, minek utána az egyik cousin497 Párizsból függőt, brosst hozott, a másik egy — legalább az aranyműves állítása szerint — 496 Úr (francia). 497 Unokatestvér (francia). 113
