Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
gény Józsim! Csak ne nézne oly rosszul ki! S már szeptember óta! Hinném, hogy a Wodianerrel való összeütközése ártott néki, s bizonnyal ez is annál inkább, hogy már előbb se volt jól. Ó, Istenem! Istenem! Csak őt ne veszítsem el! Bármire fordulna sorsa, én minden nélkülözést eltűrnék, s hogy csak az ő létét könnyítsem, s kellemesbítsem, könnyű szívvel, mosolygó arccal tűrnék — csak ő maradjon nékem! Miért ismertem meg a boldogság ily magas fokát, ha azt oly hamar kellene vesztenem! S boldogságról senkinek legtávolabb fogalma sem lehet, mielőtt azt élvezte volna és én csak azért ismertem volna azt meg, hogy annak vesztése annál mélyebben sújtson!? Ó, Józsim! Józsim, téged veszteni! Mily kíntenger fekszik már e gondolatban csak. Szegény kis árvám, hát te oly hamar árvulnál el? Azért mert anyád boldogtalanságra van kárhoztatva, már méhében ragadna ez reád is? Istenem! Istenem! Mi lesz még ebből!! Nem, nem könyörülni fog rajtam az egek ura, nem sújtand ő oly kegyetlenül!! Csütörtök, 29-én. Fejem szörnyen fájt — nyílván a tegnapi hoszszas könnyezés után, alig tudám Józsim előtt rejteni. Délután a Városligetbe kocsiztunk s a fasoron gyalog jöttünk vissza, ezalatt Steinbachné volt itt. Ismét egy agyonszúrt vadászt leltek a Rókus kápolnánál,479 na, ez legalább félreeső hely. Józsim igazi angyal! Mindig mondja most kihez megy este, csak, hogy nyugodt legyek, de csak nem tudok az lenni! Ingerültségem, kétségeim csak nem akarnak szűnni! Szombat, 31-én. Dani ebédelt itt. Délután. Már délelőtt Józsimnak egy szép zöld poharat vettem, Marinak pedig — magamnak is — vevém egy csinos rokokó zöldszalagos csipkefőkötőt, egy [...]480 lilaszalagos reggeli főkötőcskét. Ez hát mindjárt vele adván, hozzá tevén — hogy netán higgyék, hogy Buttlemé ijesztett rám (ezt ma délben elbeszéltem, Józsi jót nevetett, s monda, nagyon jól teendek, ha a vén szajhával becsületes goromba leszek, ha szólni mer, Dani nagyon-nagyon indignirozva481 volt) —, hogy már karácsonykor készen feküdt, de inkább kímélém, ho^y újévre is valami újat adhassak néki. Nagyon örült s a prévenante-ot482 akarván nyilván játszani, mondá, hogy ama két blonde főkötő oly csinos lesz, Lóri divatosítja néki. „Na lásd! Hogy így nem tehetéd fel! Hisz mindjárt nevettem s mondám néked!” — mondám könnyűden. Nem maradahatott soká, csak szerencsét jött kettősen kívánni, mi szép figyelem 479 A Szent Rókusnak és Rozáliának szentelt kis kápolna akkor épült, araikor az 1710. évi pestisjárvány után a városfalon kívül járványkórházat létesített Pest, emellé pedig kápolnát építtetett a város a járvány elmúlta okán tett fogadalmát betartva. 1797-ben toronnyal bővült, 1822 óta plébániaként is működik. 480 Bizonytalan olvasat. 481 Felháborodva, felbőszülve (latin). 482 Előzékenyt, készségest (francia). 108
