Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
hetni, s Pighetti, kinek egész napon át semmi dolga, elég módot s alkalmat kereshetett, tudhatott ki! Hagyd azt, kérlek! Ki lélekismeretlen s könnyelmű, annak hamar lesz ez lehetséges!” Tudja Isten! Én lelkemre! Nem vagyok képes az egészet felfogni, elérteni. Szerdán, 28-án: Délelőtt Birly volt ismét is s az orvosság újítását rendelé, s én bolond geniromban471 ismét semmit sem kérdeztem. Nem a bába nevét, nem a gyermek ágyas ruhája minőségét, nem, hogy mellem cocos szappannal is moshatom-e — semmit! Délután s este halálos félelmet állottam ki, a leány beszélé, hogy Jankovichné a Tageblattban olvasá, hogy az embereket hurokkal fogdossák, s evvel nyakukat összvehúzván, őket a kiáltásra lehetetlenekké tevén, őket így kifosztják. így egy Molnár orvos névvel ki van téve, mint ki esti 8 órakor a kisszemináriumnál472 hurkoltatván, annyira megsértetett, hogy harmadnap meghalt. Már egy ideje, hogy ilyesmit hallani, de nem volt bebizonyítva, azonban az valóban rettenetes! Ha még éjjel s félreeső külvárosi utcákban — de a szemináriumnál, hol közel Károlyi473 portása, közel a zálogház474 katonaőre, s esti nyolckor —hisz ez rettenetes! S Józsimról tudhatják, hogy többkevesebb pénz mindig van nála — s Józsimnak még irigy ellenségei is vannak! Mennyit aggódtam, mennyit szenvedtem, nem mondhatom. Szerencsémre már egy fertály 9-kor jött haza. Nem tudom, csak mostani állapotom vagy egy bús sejtés komorít annyira el, mindig azon kínos sejtéssel üldözvén, hogy nagyon is boldog vagyok, s ez így nem tarthat soká! Tudja ég! Mi rémképek lebegnek engem körül! S Józsim iránti mély érzelmem szüntelen veszélyben látja őt! Minden ámyéklat már előttem óriás, s én magam kínzóm, mert nagyon is boldog vagyok! Hát nem érdemlem-é ezen boldogságot? Valóban, ha valaki tusakodásimat hallaná, azt hinné, tudja ég, mily szemtelen, mily érdemtelen teremtése vagyok Istennek, hogy magam boldogságra oly méltatlannak tartom? Nem szenvedtem-é már eleget? Nem vígasztaltam-é akkor magam mindig avval, hogy a sok bút, a sok lelki nélkülözést, a gyakor félreismertetést s mindazt, mi engem már annyira kínzott, majd egykor a boldogság annál magasabb fokra pótoland ki, jutalmazand meg? És Józsim! A kedves, nemes lélek! Az emberi magas címet oly méltóan viselő Józsim! Hát nem érdemli ő is kö471 Szégyenemben (francia). 472 Azaz a papnevelő intézetnél, a Papnövelde utcánál. 473 Károlyi György gróf (1802-1877) politikus, az Akadémia egyik alapítója, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke belvárosi palotájának portását említi a napló. A palota ma a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad otthon a Károlyi Mihály utcában. 474 A zálogházat 1787-ben II. József létesítette Budán, de 1802-től már Pesten működött, ebben az időben a Szerb utcában. 106
