Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
Bevezető
Bevezető A 2004-ben, illetve 2005-ben napvilágot látott kötetek után az Olvasó immár harmadízben veheti kezébe a Mediawave Alapítvány kiadásában Slachta Etelka újabb naplóit; az eddigiek egyenes folytatásaként ezúttal a XL, XII. és XIII. köteteket, amelyek bejegyzései 1840. december 26. és 1841. augusztus 3-a között íródtak. Etelka fiatal életének e bő fél évét számos jelentős, illetve a későbbiekben igencsak jelentősnek bizonyuló esemény tette feledhetetlenné. Ezek közül különösen kettő emelkedett ki (mint alább részletesebben is szó esik róla): megismerkedett később férjével, Szekrényessy József pesti ügyvéddel, illetve elveszítette édesanyját. Nem meglepő hát, hogy az írni igencsak szerető leány tolla nemegyszer — még önmagához képest is — különösen buzgón rótta a sorokat. Mind Szekrényessy megismerésére, mind pedig az anya elvesztésére a füredi fürdőn került sor, így az alábbiakban döntően az ott történtekre helyezem a hangsúlyt bevezetőmben, nem mellőzve azonban teljes egészében az azt megelőzően Etelka otthonában, Sopronban történteket. Hiszen az Olvasó számára is bizonnyal érdekfeszítő, hogy felbukkan a korábbi naplókban csak távoli emlékként, illetve elérhetetlen „álomlovagként” emlegetett — 1848-1849 után aulikus politikusként a bárói rangig emelkedő — Augusz Antal tolnai földbirtokos, aki január folyamán Sopronba látogat. Ottani tartózkodása során Etelka mindennapjait már-már elképesztő mértékben határozza meg az ő jelenléte, illetve a leány állandó aggodalma, hogy vajon iránta táplál-e a férfi gyengéd érzelmeket, vagy a kósza hírek által menyasszonyaként emlegetett Rosty Ágnes (Nesszi) iránt. (Ő egyébként később báró Eötvös József oldalán találta meg a boldogságot, de legalábbis vele lépett házasságra.) Etelka kétségek között ingadozva az érzelmek és érzések igen széles skáláját éli át. Ez természetesen cseppet sem akadályozza meg abban, hogy konokul újra és újra éreztesse megvetését korábbi heves udvarlója, az őt hazugságával kompromittáló hannoveri származású tiszt, Riefkohl Rudolf iránt, akiről nem győzi naplójának — önmagának — bizonygatni, hogy csupán megveti, egyébként érdektelen iránta, közben azonban gyanúsan sokszor használja vele kapcsolatban a „bosszú” szót. Ami azt illeti, nehéz lenne tagadni, hogy izzó gyűlölet fertőzte meg a nőiességében megalázott, jó hírnevében magát sértve érző leány lelkét... 5
