Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
13-án. Nem hiába 13-as. Zöld gaze ruhámon többeket változtattam, s csak reggeli öltönyben, főkötőben s nagy kendőben ültem az asztalhoz. Éppen amint anyám a marhahúst szeli, halljuk a konyhán Augusz hangját: „Ej, nem hagyom magamat elutasíttatni! Reményiem, csak nem fognak kivetni!” — s erre betoppan. Én éppen tante Náninak81 82 mutogatám ruhám. Mintha mennykő ütött volna belénk. Leejtem ruhám az ágyra, s helyemre siettem. Tante Náni nemsoká állá ki, s majd távozott. Augusz ismét mellettem ült: „Nem állhattam ellen, fel kelle jönnöm, hogy megháláljam tegnapi szép figyelmét. Megvallom, alig mertem kezeimmel hozzányúlni, alig mertem ezen szentséget felbontani. Es Kam mir vor wie • • • oo ein Heiligthum, das man durch Berührung nicht entweihen darf!” Pál mondá nekem: „Ugyan, ne menj fel! Alkalmatlanul jössz. De én ellent állék tartóztató karának, felvonzott erővel, s íme itt vagyok, s reményiem, csak nem vetnek ki az ajtón!” „De hogyan is!” De mindamellett zavarom igen nagy volt. Anyám jól főzet, de emellett külsőségekre nem tekint; így, bár elég tálunkat eszi a por kamránkban, ő mégis apróbb étkeket tányérban hordát fel. Emellett éppen ma, mint soha, különös fekete kenyerünk volt. Midőn szelém, kérém anyám csengetne. De csak nem jött a leány. „Parancsoljanak velem!” — mond Augusz — „Szabad szervíroznom?” S erre felugrott s az ajtót kinyitván: „Jemand!”83 — kiáltá. Igen nevettünk. Tányért hozattam be, midőn a kenyérszeleteket reá rakám. Anyám, látva zavaromat, mondá: „Ne nevessen ki e fekete kenyér felett, gyermekeim szeretik annyira”. „Mondják, hogy a hangot nagyon tisztítja.” — rebegém zavarodva. „De jobb ízű is.” — mond Augusz finoman, mintegy biztatólag. — „Én is honn ilyest eszek mindig.” „Mily jó, mily finom volt ez.” „De ugyan egyék! az égre kérem, ne zavartassa magát jelenlétem által.” Vettem, minekután megkínált a barnított répából. Bál előtt igen keveset szoktam enni, mondám. „Én sem ehetek.” — mond Mari — „Igen sok fánkot ettem ebéd előtt.” „De igaz is, a fánk ebéd előtt, igen rontja az étvágyat.” — mosolygók, örülve, hogy Mari némileg kihúzott a zavarból. A becsinált hordaték akkor fel tányérban. Nagyon zavarodtam. „Önök, mint látom, nem esznek, s igen fáj hogy annyira alkalmatlan vagyok előttük.” — mond Augusz s elmenendő, felkelt. Anyám mondá most, mutatnám nyert képemet. „Ha tetszik nyári szalonunkba?” — s bevezetém. Ismeré, dicséré. Futó pillanatot vetett a szobába: „Áh, Önnek 81 Baumgarten Anna (Náni) bárónő (+1841), Etelka távoli rokona, a lány bizalmasa. 82 Úgy jött hozzám, mintha érintéssel nem szabadna megszentségteleníteni (német). 83 Valaki! (német). 29
