Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

tableaux-ról a hercegnénál s a reá következett vígjátékról: „Mily jól, mily finoman játszott Louise73”. „S Fischer!74” — kiálta fel Everilda. — „Mondd neki kérlek, hogy ő született színész.” „Mily szerepet adott?” — kérde Mari. „Egy pedantot” „Pedantot? íme láthatni, hogy a legellenkezőbb jellemeket legjobban adjuk.” „Tehát nem pedant?” — kérdé Augusz. „Éppen ellenkező.” — mond Mari nevetve. „Ellenkező?” — mond Augusz mosolyogva. — „így hát Önnek alkalma volt ezt észrevenni?” S valahányszor Mari közelgett hozzá, mindig mosolyogva: „Tehát ellenkező?” Ez, mint utóbb Mari mondá, igen tetszett neki. „Dass er so auf den Grund kommen wollte!”75 76 — mondá. Augusz igen nagyon dicséré teám; nem emlékezik, hogy már régóta ily fenségeset ivott volna, állítá. Ezen finomság minden mozgásában, ezen kedélyesség mindenben, mit mond, s ezen felforró, fényes ész! Csak egy kissé tudósnak látszott, de hogyisne, ha Rómáról, antikokról, kámeákról satöbbi folyt a szó! Pedig ha mindezekhez ért, miért hallgasson, ha jobban érti? A történetesen jött s ellenszegülése dacára letartóztatott Chemel a legszerencsétlenebb arccal látá, mily feltűnően foglalatoskodik Augusz velem. Kérém, énekelne: „Ön ismerősökre fog nálam lelni, úgy reményiem!” „Szívesen, ha Ön rekedt hangomtól nem irtóz!” S most előmutatám kottáim, hogy válasszon. „Mily gazdag gyűjtemény.” — mondá — „S mily becses! A legjobb, legkellemesebb szerzemények.” S minél inkább keresgélt, annál lelkesültebb lön. Schubert Útmutatóját dallá. Középső hangjai kissé fátyolozottak valának, de magas és mély hangjai a leggyönyörűbb ércteliséggel, leghatalmasabb erővel díszelgőnek; és csak szembetűnővé tevék hangja roppant terjedelmét. Én egyik kezemmel székére támaszkodva, a másikkal forgatám a kottalapot. Ah, kéjelegtem ezen kellemdús dal minden hangjai hullásában! Ezt követte még egy dal, mire én Des Hauses letzte Stunde éneklém; nagyon tetszett néki mind a dal, mind az előadás. „Nagyon nehéz ez a dal.” — mondá, annak lapjait kezében tartva. „Nincs biztos álláspont; művészség, sok biztosság szükséges birtok hozzá”. Hátam mögött állott volt, a lapokat forgatá, s párszor, ha egy taktus különösen sikerült, súgott valamit Pálnak. Előbb még játszottam Nottumot Wieck Klárától;77 nem választhattam nehezebbet, mivel ujjam még fáj. Dicséré azt

73 Attems Lujza (Louise) grófnő.

74 Fischer Gusztáv, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje.

75 Hogy a lényegre rájöjjön (német).

76 Chemel Lajos (+1881), Sopron vármegye aljegyzője, majd a váltótörvényszék iktatója. Chemel meglehetősen tolakodóan udvarolt Etelkának, aki nagyon nem kedvelte.

77 Wieck Klára (1819-1896) operaénekesnő, később Schumann Róbert felesége.

27