Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
látám; Julie oly kokett leány! S emellett, nem tagadhatom, hogy az igen bosszant, hogy ő azon színt tudá magára vonni, mintha Riefkohl neki udvarolna; jól tudom, hogy a leány őt ki sem ereszti; azt is, hogy Rudi Juliet csak kineveti, de mégis bosszant, hogy az emberek a külszín után ítélve, majd hiendik: ő Julie-t tévé előmbe; Julie-t! Hívém, Julie hálóját Augusz után is kivetendi, s bár nem hiszem, hogy tetszend neki, mégis minden rablott szavát bánnám. De mégis, mily egészen más lön minden! Én csak mantillát vetve vállaimra, Rohonczy Marival átmentem, hasonlag, hogy Everildát pompájában láthassam. Tükör előtt álla, s övét szorítá éppen le. Az urak mind benn valának, Pál és Tóni az ajtó felé jöttek, mintegy üdvözlendők. Igen könnyű, hideg főhajtással Everildához sietek, midőn Tóni Pálnak fülébe súgott valamit. Pál erre elég hallhatólag mondá: „No, a Slachta leány”. Mire Tóni mintegy neheztelő pillantást vetve reám, ismét súgott valamit, mire Pál hozzám fordulva: „Augusz barátom” — úgymond. Némán hajoltam meg, mire Pál kissé türelmetlenül mondá: „Hisz Ön csak ismeri Augusz barátomat”. „Persze.” — mondám mosolyogva s futó pillanatot vetve rá. „Két év előtt Csapónénál ismerkedőm vele meg.” Azonban Tóni csak nem szólott, s én könnyű meghajtással Everildához szöktem. Úgy látszik, Augusz hideg üdvözletem által kissé piquírozva, hagyá magát bemutatni — de én hideg maradtam, s készakarva. Igaz, ha udvarias, ha szíves vagyok, a bemutatás után megszólítom őt; mivel kirekesztőleg csak előttem mutatá magát be — azonban én oly felindulva, oly zavart valék, hogy ennek elárulása nélkül nem szólhattam volna. Ő úgy látszik erre várt, s így nem szólott. De én hidegnek akarok előtte tetszeni; nem a világért árulnám el titkomat, érzésemet. Semmiképp sem akarok előző lenni, ha érdeket gerjesztek benne, azt egyedül az isteni gondviselésnek köszönjem, nem pedig előző, mintegy meghálálást, mintegy irgalmasságot követelő viseletemnek. Ó, büszkeségem még soha nem ébredt annyira fel, mint akkor! Augusz Everilda öltözetén sokat indiqua — de mindig franciául; gyönyörűen, igaz, de megvallom, ez nem tetszett. Ez oly keresettnek, majdnem affektáltnak tetszett. Jött, ment, hozott egy kis láncot, de szót sem szólott mást, mint franciául. Engem nem szólított, s az eszemben sem volt: őt szólítani, pedig lehete látni, hogy ezt várja. De megvallom, nem tetszett, kissé pedántnak, s oly igen keresettnek találám. Everilda fürtjei bontattak ekkor fel. Augusz a mel- 67 68 67 Csipkelődve (francia). 68 Jelzett (francia) — itt: megjegyzést tett. 25
