Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

nyal, azonban égő pillanataival gyakran találkoztam. Féltem, hogy ezek észrevétetnek, s tán azok viszonzása supponíroztatik,655 s többé át se néztem. Ebéd vége felé múltkori témánk: az emancipáció656 került elő. Nagy ismét ellenünk vitatkozott. Pártunkon a kis Szunyogh is vala. Szekrényessy Nagy részén. „Csak nem kell túlozni a dolgot: fogok én Önnek okokat mondani, melyek meggyőzendik.” „Kérem.” S most mondá, miképp fő cél, hogy vérük a keresztényekével keveredjék. „így a keresztények vére is megromoljon?” — mondám gúnnyal, komolyan. Szekrényessy szemrehányólag tekinte reám. Végre annyira vitattuk a dolgot, hogy Szekrényessy is megvallá, miképp Széchenyinknek657 tökélyes igaza vala, a Pest megyei gyűlési beszédében, melyben állítá, hogy az emancipáció létesültével a nemzet zománcát veszítendi. Ebéd után csintalanl mondám Szekrényessyhez: „Ellenségem!” „Én e? — Ön azt tette velem ma, mit még eddig senki — elvemet megváltoztatta; én Önnek meggyőződésemet áldozám fel, s Önnek pártjára állottam.” — mondá melegen. „Ön belőlem mindent tehet!” — tévé égőn hozzá. Bizay nevetve jött: „Ugyan, az a kis Szunyogh rettentően szerelmes Önbe! Magánkívül kérde engem, ugyan ki az a derék, az a mennyei leány? Hisz mondom, Nagysád mindenkit confus-zá tesz!” Ez egy igen tetszik nekem Szekrény es syben, hogy nem oly bolond féltő. Tegnap mily boldog vala ő; minél inkább kitüntetnek, faitíroznak, udvarolnak, annál inkább örvend, annál büszkébb ő. Ez ugyan talán kis hiúság, de a közönséges, s házas életben egy ritka, megbecsülhetlen kincs. Ebéd után anyám, Hugonnay, Nagy, Korcsmáros, s utóbb Bizay whisteztek. Engem zongora mellé expediáltak. Nem voltam hangomnál — fantazíroztam.658 Szekrényessy oldalamon ült. Egyszer kezemet fogá meg, szívére, ajkihoz nyomá; hangja remegett, szemei szikráztak, legnagyobb hevültségben volt. „Adélé! Kedves Adélé! Én Önt szívből szeretem!” Ezen pár egyszerű szót úgy mondá, hogy valóban inkább lehet ezeknek hinni, mint sok cifra mondalmaknak. „Lássa, Szekrényessy!” — mondám szívesen — „Én Önt nem akartam biztatni; én nem tudok szerelmes lenni. Higgye el, jobb szeretném, ha égő tűz pusztítaná keblem, mint ezen érzés nélküli, hideg állapotot, higgye el, ez nem tesz boldoggá — s én mégsem segíthetek rajta!” „Ah!” — sóhajtá, s felszökött üléséből. Vojnitsné s Tercsi, egy sereg fia655 Feltételeztetik (latin-francia).

656 A zsidóság egyenjogúsítása (latin).

657 Széchenyi István gróf.

658 Improvizáltam (francia).

162