Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

kocsiból, s így hát itt tettünk látogatást. Késmárky-leány holnap fel jön a réunion-ra; holnapra várják Nagy Ilkát is. Tercsi oly felette délicate vala, hogy meg üzenetet hagyott Fiáthéknál, hogy Horváthék ne sejtsék a tévedést. Büszkén galoppíroztunk ismét haza. Tercsi oly kedves lény! Mennyi ész, szív, mily nemes szabadelvűség, a női gyöngédség legkisebb megsértése nélkül. Mennyire értjük mi egymást! Mily hasonlóak elveink! Mindketten panaszkodtunk a sors igazságtalansága felett, mely — közel lakván egymáshoz — soha, most pedig, összehozott, holott ismét korán kell elválnunk. Tercsi kért ne venném rossz néven, ő egy gyűrűt adand emlékül — hazaérve, ujjamra húzá: „Hit, remény, szeretet”. Ezen egyetlen éltetőnk, ezen legnemesebb itt is, túl is! Perczel Móricot leltük honn. Egy várt tárgynak első látásánál való kíváncsisággal, de — mint finom ember, semmi tolakodással mutattatá magát be. Druszám633 daganata felpattant, s így sokkal jobban van. Végre a teremnek vettük utunkat. Elszömyedtem. Csupa víz a padlat, csak most mosatott fel. Vendégek gyéren mutatkoztak, ifjak közül senki. Tán nem is lesz semmi? Midőn a színházból jöttünk, Anyám a sétán vala. Mondá neki Tercsi, hogy Zichyné mondá, csak gouter lesz kinn. Komor volt: „Csak fel ne üljenek, hogy azután jól kinevessék!” Szekrényessy mellette maradott, kocsizni nemigen akartak velünk, mert hűvös volt. Most a terembe lépvén, anyám jóslata szörnyűn tűnt fel előttem. Bárcsak fehér ruhámat ne húztam volna — de éppen az oly feltűnő. Leültünk közönséges helyünkre; én kettőjük közibe. Azonban lassanként csak beszállongottak a némberek,634 635 s jöttek az ifjak is, kik közt sok ismeretlen. Rónayék tüstént felkerestek, Babory, Bállá, ' Frohmann, is székeink mögé állottak. Három új táncos. Azonban mindeddig se zene, se Szekrényessy. Az estebédnek már végén vala már majd mindenki. Hát talán még is elutazott? Vagy Andrássynéhoz marasztották? Végre csak belép. Hozzám repült. „II se faut faire désirer!”636 — mondám csintalanul. „Ne gúnyoljon mindig!” — mond Szekrényessy keserűen. Tüstént körüljárt, s csakhamar világíttaték a terem, s jött a zenészkar. Gludovácz s Nagy Leó társalogtak addig velem. A táncot Szekrényessy kezdé velem. Miért nem játszák soha a Riquiquit? S en effet, Szekrényessy velem táncolá elő a francaise-t, a kedves Riquiquin. Estebéd alatt átellenben egy szép barna férfiú ült. Tercsi mondá,

633 Bezerédj (Bezerédy) Etelka (Adél).

634 Nők — a szó a 19. század közepén még nem bírt pejoratív jelentéssel.

635 Balla Endre, megyei aljegyző Pestről.

636 A hiánya teszi magát kívánatossá (francia).

158