Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

magát. Csúzy Pali577 vala: „Nagyság fog-e még rólam emlékezni — majdnem kétlem. Én azonban még igen jól tudom, hogy Sopronban létemben, az egész bálon, egyedül s kizárólag Nagysáddal tánczoltam csak.” Már én ezen igen örvendtem, s nagyon szíves is valék vele. Megvallom, már kíváncsi valék találkozásunkra. Ignorírozni fog-e ő, ki most jegyes? Vagy ha nem, szíves lesz-e, vagy egy nemével az arrogance-nak? S íme, a jó szív, a barátságos, őszinte, nyílt szívű magyar kedély meg nem hazudtolá magát. Estebédnél Schmerzing báró, s Rónay Móric közt ültem. Első a a második francaise-t kéré, s nagyon udvarolt. Horváth Péter sokat beszélgete velem. Dőry Imrét zsidó rabbinak mondá, míg végre mégis felvilágosita. Rónay mondá: „Hisz Ön magyar íróné, mint hallom!” Elhárítám. Taglalá, hogy jobb ha néne is húgot mond, nem öcsét; sokat szólott Karátsonyiékról578 is. Szekrényessy Memlauerné mellett ült. Megvallá nekem ma, hogy őtet francaise-ban betanitá ma délután, hogy több pár legyen. Most azonban Semseyék jöttek, s ő felkelt. Mosolyogva mondám neki, hogy sajnálom, hogy megfosztatott szép szomszédságától. „De mit jelentsen ez?” mond ő fejet rázva, keserű hangon. Annyi esze van, hogy ezt féltésnek nem, csak tréfának vévé, s ez keseríté őt. A cotillont kéré. Nemsokára körben repültünk. Bár sokkal több táncosné volt tegnapnál, de megszaporodtak a táncosok is, s főleg szorgalmuk. Egy szép barna jurátus: Kupricz,579 minden második toumál lejté velem. Nagyon szép fiú. Első francaise-t Szekrényessyvel, a második colonne-ban; ismét igen jól ment, s ennek végével a leggratiozusabb580 francaise táncosnénak haliám magam körös körül nevezni! Bezzeg csak itt volnának Murray s Auerspergék — volnának vetélytársaim! Polkát ismét majdnem kizárólag Rónay Lajossal, néha, különösen tapsra ismételtetvén az — a két Inkey,581 Csúzy s Szekrényessy is megforgatának, olyannyira, hogy le sem ülheték. Itt is a legjobb táncosné címmel tisztelnek meg: A

577 Csúzy Pál, Zala vármegyei birtokos, később honvéd őrnagy, Világos után közlegényként besorozták, szolgálat közben érte a halál. Egy korábbi soproni látogatása során ismerte meg Etelkát.

578 A Karácsonyi család Torontál vármegye egyik jeles birtokos családja, amely a megyének a reformkorban többek között alispánt, majd főispánt (K. László), illetve főjegyzőt (K. Antal) adott. A napló feljegyzései közt előforduló ugyancsak Torontál megyei Rónay, illetve a Bács-Bodrog megyei Vojnits (Voynits) család kapcsán érdemes kiemelni, hogy a reformkor éveiben feltűnően sokan látogatták Füredet a déli vármegyék hivatalviselő nemes családjai. A reformkorból fennmaradt füredi fürdőlisták adatai megerősítik ezt a képet. Erre nézve: Katona Csaba: A balatonfüredi színház létrejöttének Bács megye-i vonatkozásai. Bácsország, 7. (2002) 10- 12. sz. 40-42.

579 Kupricz Imre (1812-1886), veszprémi ügyvéd, vármegyei lajstromozó, majd járási szolgabíró, 1849-ben Veszprém vármegye kormánybiztosa, 1861-ben ismét országgyűlési képviselő.

580 Legkecsesebb, legbájosabb (latin).

581 Inkey Kázméron kívül testvére, Inkey Sándor, pacsai táblabíró is Füreden töltötte 1841 nyarát.

146