Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

vegy vagyok; csak hét hónapig élt férjem s öt hónap óta özvegy vagyok —, hogy oly igen sajnált engem, hogy már ily fiatal koromban annyi ke­fio serűséget eléltem, hogy azonban még is kissé suspecte-nek tetszék ne­ki; s Horváthot kérdezvén, megtudá, mit már sejtett. Utóbb mondá: „Hisz Ön novellát is írt! Bezzeg lelkes magyar kisasszony!” S egy galantria követé a másikat. Mondá, mindig hitte, nagyon vidor vagyok, azóta, hogy novellámat olvasá, meggyőződött felette. Casino-bálról, akkori famosus fürtömről, Mátrayról satöbbi volt még szó. Végre hazamentünk s ő kísért. Zászlómhoz esküdött. Délután ismét Pintérrel kártyázott anyám. 6-kor gyönyörű, sárga selyemre vetett hímzett ruhámat húzám; de a test vastag­gá csinál. Nagyon élegante. így hát Meskónéhez mentünk, ki nem vala honn. Innen a sétára. Már előbb láttuk Szekrényessyt. Most mindjárt hoz­zánk jött. Fel s alá mentünk. Csetke egy fa mellett állott, égő pillantással követett. Horváthné volt itt. Férje Koroséknak bemutatott. Egy kedves kis Késmárky kisasszony vala velők. Szekrényessy mint írónőt mutatott be. Jól lehordtám. Végre innen távozván, leültünk. Szó volt kottáimról, me­lyeket még Sopronba nem kaphaték. Mondám, majd idehozatom. Szekrényessy eltűnt. Most Kürthy és Csetke jövének. Csetke féltékeny pillantást vete a távozó Szekrényessyre: „Ki ezen ember?” Könnyűden felelék. Csetke sokat, igen sokat szólott — mit mondjak? S imád. Haza kell mennie, még ez éjjel. Testvére megbetegült, s atya hazahívá. A lehe­tőségig persuadáltam, maradna csak még Annára.319 Nem lehet. Egy szó őt ide bilincselné — de ez a szó nem mondaték. Kérdém, mért nem volt a sétán? „Igaz!” — mondá szemrehányó pillantással — „Korhelykedtem; csak igen későn feküdtem le — majdnem egész pénzemet elkártyáztam.” Kis leckét tartottam néki: „De hiszen, csak itt maradnék, majd vissza­nyerném pénzem!” Ezt ismét lecke követé. „De ne higgye ám, hogy oly roppant sokat vesztettem! Csak bosszankodom! De itt vannak is mindig oly rossz emberek, kik ellenállhatatlanul vonzzák az embert játékasztal­hoz. Sehol sincs ez annyira, mint itt.518 519 520 Igen!” — mondá — „Ha ily őran­gyalom mindig visszatartana!” Szekrényessy jött most, nyílt levéllel ke­zében. Ő a teraszon jurátusának521 írt, hozná a kottákat Etelkától el, s kül­dené gyorsan. Kérde, akamám-e a levelet olvasni? „Nem szükség.” 518 Gyanúsnak (francia). 519 A július 26-i Anna-napon megrendezett híres Anna-bálra. 520 Füreden mindennapos volt mind a legális, mind az illegális szerencsejáték. Erre nézve: Katona CSABA: A szórakozás legális és illegális formái Balatonfüreden: éji zene, mulatság, szerencsejáték, prostitúció. Hedoniz­­mus. Fel. Szerk.: Bana József. Győr, 2001. (Győri Tanulmányok, 25.) 17-28. 521 Joggyakomokának (latin). 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom