Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
Péntek, 2-án. Délelőtt Nákóné volt ismét itt; anyám nehéz selyemruhát s crispine-t470 vett tőle, s ráadásul gyönyörű blonde főkötőt adott. Délután én még Sephine-nel futottam, s többet vásároltam, mint az egész idő alatt. Marinak szép batiszt ruhát, magamnak mullt. Este pakoltam. Szombat, 3-án. Honn volnánk. Egy kávéfőzőnő jött velünk, s az úton egy vendégfogadós jött. E felett tán novellát írok. Marit honn leltük. Szombat, 10-én. Egész héten szünet nélkül dolgoztam. Rózsaszínű mull ruhám elkészült satöbbi. Mari ma tante Claire-rel Bécsbe ment. Tegnap, míg anyám honn nem vala, Dorsner volt itt. Mondá Marinak, mert az szólott vele, hogy Riefkohltól levelet vett; kezeinket csókoltatja, s szörnyűn desperatus. Csak most érzi, mennyire szeretett, s távozásával szenvedélye csak erősebben fellobogott. Lárifári! Persze most unatkozik, s néha megemlékezik arról, mit nékem hajdan mondott! 11- én, vasárnap. Búcsúzni voltak sokan itt; kedves Dorsnerunk is. Chemellel egy pillanatig sem voltam egyedül, szorgosan kikerültem ezt. 12- én, hétfő. Ezt soha nem fogom feledni! Kora reggel jön a varróleány. „Hol van Resi?” „Nem tudom, gondolom billet-et ment vásárolni Mari kisasszony parancsára; mivel a kapitánynak neve napja!” De hát úgy-e? Cselédi ajkakra, cselédi hűségre bízza magát, de nékem szót sem szól! Ez bizalom? Ez a rossz lelkiismeret! Mivel jól tudja, nem jó az, mit tesz! Délután a Resinek mondám, hogy egészen elfeledém őt emlékeztetni. Mondá, hogy nem kapott boucuet-et; de kezdetén nagyon zavarodva mondá, hogy elfeledett róla — ugyan, úgy-e? Ezt Marinak soha nem fogom feledni! Kedd, 13-án. Fehér felső ruhám, melyet minden minta nélkül szabtam, felségesen áll; ugyan mestermü! Szabóm hímzett ruhámat nem éppen úgy készíté, mint kívánám. A költő Lackner Sándor — öccse. Ki hitte volna? Mari tante Sophie-hoz jön, ugyan nem volt ínyére! Persze, ott kissé korlátok közé van szorítva! Szerda, 14-én. Le sem feküdtem, hanem éjjel pakoltam. 6-kor felültünk. A napokban Márton bátyámnak, Lórinak, Mátraynak írtam; midőn Bécsből visszatértünk, Lórimtól s Jankovichtól köszönő levelet leltem. Ennek is válaszoltam hát. Vasárnap pedig Csapónétól s Vízkelety Etelkától vettem levelet. Első írá, hogy Auguszt utolsó levelem óta nem látta, hogy utolszor Rostyék társaságában volt náluk — ő valóban utazik, s igen elégedetlennek látszik. Ó, mily igen illene mostani hangulatom 470 Kámzsás, rövid köpenyt (francia). 127
