Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

Bevezető

semmivel, az Anna-bál forgatagába pedig a maga ártatlan kacérságával vetette bele magát: „Én szalagomat Gludovácz frakkjába tüzém, s nolensvolens kelle neki velem táncolni. Mondá, élte végéig őrzendi emlékül. Azonban engem annyi úr választott, hogy végül öt bokréta vala kezemben. [...] Annyira valék faitírozva, mint senki más; s valóban, mintha az ünnep királynéja volnék.”

Még ismerve Etelka tánc és zene iránti rajongását is, meglepően hat, hogy milyen szenvedéllyel merült el a mulatságban. Éjfél felé híre ment, hogy a bál idő előtt véget ér. Erről Etelka az alábbiakat jegyezte le naplójába: „Azonban cotillon után nyugóra következett s ebben távoztak Semsey, Meskó, Csúzyék; Zichyék nem is voltak; borzadásomra haliám, hogy Vojnitsné is már kocsiért küldött. [...] Ugyan megjártuk! Kezdetén azon hír szállongott, becsukják a kaput, 1 óra előtt nem szabad senkinek távozni — s íme most vége mindennek.”

A kedvetlenül hazatérő Etelka gondolatait aztán lefekvéskor ismételten Szekrényessy kötötte le, aki mindenáron egy négyszemközti beszélgetést akart kieszközölni. Az Anna-bál után Szekrényessy és Etelka románca véget érni látszott: mivel a fiatal ügyvéd mindhiába próbált biztatást kicsikarni az udvarlását egyébként látható örömmel fogadó, sőt nem egy esetben provokatív pajzánsággal folytatásra biztató leányból, bejelentette, hogy elhagyja Füredet. Mikor aztán nagy nehezen sikerült titokban belopóznia Etelka szállására, hogy tanúk nélkül beszélhessenek, a rövid találkozónak a betegeskedő anyához érkező fürdőorvos látogatása gyorsan véget vetett. Etelka hajthatatlannak bizonyult: „Ekkor kezemet fogá meg, s ajkaihoz húzá. „És más semmit?” — kérdé kétségbeeső pillantással. Nemet intettem fejemmel.”

Döntését elősegítette, hogy a fürdőn már lábra kapott a pletyka, miszerint Etelka Szekrényessy szeretője. Amikor azonban később megtudta, hogy Szekrényessy — ígéretével ellentétben — mégis a fürdőn maradt, mi több egy zenés-táncos összejövetelen is részt vett, nem is próbálta leplezni önmaga előtt, hogy csalódást érzett: „Könnyűn mennék át e tárgyon — azonban midőn Tercsi távozott, kissé átjárá eszem Szekrényessy. Könnyűkkel szemében búcsúzott tőlem —- hívém, mindjárt elutazik, s íme, ő mulat, táncol, holott én honn egész szentimentálisán töröm eszem rajta, s egyre várom a postasíp hangzását — tehát azért nem hallottam! Nem, valóban ez könnyelmű volt tőle, s nemigen bízhatom hűségében. Kissé megsértett.”

10