Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalmi erők sikerei

A Nyugatra menekültek különösen nagy száma miatt az egész megyében súlyos problémát okozott az elhagyott lakások kérdése. Győrött és Mosonmagyaróváron száz-száz lakás vált gazdátlanná, Sopronban, ahonnan mintegy hétezren menekültek el, ennél is több.

302 A lakásínség következtében valóságos új honfoglalás indult meg, feltörték és elfoglalták a külföldre - vagy akár csak vidékre elutazottak otthonát, ezért a tanácsok igyekeztek sürgősen felleltározni és lepecsételve zár alá venni az elhagyott lakásokat, hogy azokat egy bizonyos türelmi idő letelte után a leginkább rászorultaknak tudják kiutalni, de sok esetben tehetetlenek voltak az önkényesen beköltözöttekkel szemben. Mások beköltöztek az épülő, de még be nem befejezett lakásokba. Győrött több ilyen eset is előfordult, ezek közül a belvárosi Bástya utcában épülő házakba beköltözőitek ügye dagadt a legnagyobb botránnyá. Ellenük már novemberben kivezényelték a rendőrséget, a lakók azonban szervezetten álltak ellen a kilakoltatási kísérletnek, mire a rendőrök visszavonultak. A városi tanács lakásügyi osztálya mellé delegált munkásküldött, Varga Sándor kérésére a vagongyári munkástanács hozzájárult a gyári őrség igénybevételéhez, és teherautókat is biztosítottak a kilakoltatáshoz.

303 December 5-én azonban a vagongyáriak sem vállalták az összeütközést a beköltözöttekkel, noha a harminc munkást honvéd karhatalmisták is támogatták. Délután a beköltözőitekből alakult bizottság felkereste a városi tanácsot, és bejelentették, hogy amennyiben megfelelő biztosítékok mellett más lakásokat ajánlanak fel számukra, úgy hajlandóak kiköltözni, a tanács illetékesei azonban nem voltak hajlandóak tárgyalni velük. December 6-án - a lakásfoglalók bizottsága nélkül - hosszan tárgyalta a városi tanács a lehetetlen helyzetet, ami egyben veszélyes is volt, hiszen a lakások készültségi fokát mindössze 50-60 százalékosra becsülték, nem volt bevezetve se gáz, se víz, a 160 beköltözöttre mindössze egyetlen WC jutott. Felmerült nagyobb erejű karhatalom kivezénylése, a lakásfoglalók fizetésének letiltása, esetleg munkaviszonyuk átmeneti vagy végleges megszüntetése, az ügy bíróság elé vitele, valamint az, hogy hasonló esetek megelőzése érdekében honvéd karhatalmi egységet kell az épülő házakba telepíteni, ahogy ott egy lakás lakható állapotba kerül.

304 Végül a városi tanács leállította az építkezés folytatását a lakások kiürítéséig.

305 A határon feltartóztatottakat és az Ausztriából visszatérteket Győrött a volt pénzügyi palotában fölállított vöröskeresztes szálláson helyezték el, ahol hamarosan borzalmas állapotok alakultak ki. A Vöröskereszt pénzügyi kerete nem volt elegendő a szállás működtetésére és a befogadottak minimális ellátásnak biztosítására, így nem volt elég élelem, gyógyszer, az épület vízvezetékrendszere ekkora tömeg befogadására nem volt alkalmas. Napi átlagban kétszáz embert irányítottak a szállásra, akiknek mintegy ötöde volt beteg. Szülők tucatjai keresték személyesen, telefonon vagy levélben gyermekeiket, ami tovább terhelte a központ dolgozóit. A kezdeti tűrhetetlen állapotok nyomán felmerült, hogy a városi tanács bezáratja a központot, mire november 27-étől a BM gondoskodott a legégetőbb hiányok pótlásáról. A városi tanács rendszeresen ellenőrizte a hazatelepítő központot, további gyógyszert és segélyt igényelt az épület kezelését átvevő Belügyminisztériumtól, és ide irányították a külföldről érkező segélyek egy részét is.

306