Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.
A forradalom konszolidációja Győrben
azokat alacsonyabb beosztásba helyezték, de akadt, aki megtarthatta funkcióját. 132 A hajtóműgyár munkástanácsa a szakszervezet felhívására hivatkozva azonnali béremelést és normarendezést sürgetett, valamint a szakszervezeti bizalmik felülvizsgálatát, szükség esetén új megbízott választását. A Kisalföldi Gépgyár Munkástanácsa október 29-i ülésén eltörölte a normákat, felemelte az alacsony keresetű dolgozók bérét, megtiltotta a gyermektelenségi adó levonását, és segélyt szavazott meg a forradalomban anyagi kárt szenvedettek részére. 133 A szakszervezetei apparátus elbürokratizálódásán okulva a munkások igyekeztek megakadályozni, hogy választott képviselőik elidegenedjenek tőlük, ezért a tagok feladataikat társadalmi munkában látták el külön díjazás nélkül, a vezetőket vagy a küldötteket sok esetben heti rotációban váltották. A munkástanácstagok ellenőrzését szolgálta a határozatok közzététele a gyári hangoshíradón keresztül, vagy a tagok rendszeres beszámoltatása az üzemi kollektíva előtt. December közepéig a munkástanácsok legfontosabb feladata Győrött és Győr-Sopron megyében is a munkásság politikai érdekképviselete volt. Állandó összekötők vagy motoros futárok révén tartották egymással a kapcsolatot, naponta utaztak küldöttségek a fővárosba (a kormányhoz, illetve budapesti nagyüzemekhez), a távolabbi, például miskolci üzemeket telefonon tájékoztatták. A vagongyár munkástanácsa a különböző delegációk egységes tájékoztatása érdekében röplapon tette közzé politikai állásfoglalását, és állandó sajtóirodát állított fel, október 31-étől tájékoztató szolgálatot is működtetett. 134 A nagyobb győri üzemek állandó küldöttel képviseltették magukat a Győri Nemzeti Tanácsban, Mosonmagyaróváron és Sopronban is kerültek be munkásküldöttek a forradalom helyi vezető testületeibe. A nemzeti tanács és a munkástanácsok viszonya azonban így sem volt feszültségektől mentes. Október 27-én „a szerszámgépgyár dolgozói kijelentették, hogy nem látják eléggé biztosítottnak a nemzeti tanács összetételén belül a munkáskövetelések feltételeit. Véleményük szerint a Győri Nemzeti Tanács túlsúlyban értelmiségiekből áll, és attól tartanak, hogy esetleges kapitalista restaurációra hajol az ilyen összetételű nemzeti tanács." 135 A vagongyár küldöttei már a nemzeti tanács október 27-i ülésén követelték, hogy a munkásság kapjon megfelelő képviseletet a megye legfontosabb intézményében, 136 október 28-án pedig éjjel egy óráig tárgyaltak Szigethyékkel (vélhetően döntő részben a munka felvételéről), mire sikerült minden fontosabb kérdésben megegyezésre jutniuk. A pamutszövő és műbőrgyár, valamint a megyei építőipari vállalat munkástanácsai azt követelték, hogy „azonnal szervezzék át a nemzeti tanácsot a munkástanácsok akarata alapján". 137 Felmerült, hogy a nemzeti tanács vezetőinek káderlapjait is vizsgálják meg, „hogy a dolgozók tisztán lássák, hogy kiket választottak a város élére". 138 Október 29-én a vagongyári munkástanács küldöttséget indított Budapestre, amelynek elsőrendű feladata volt tisztázni Nagy Imre szerepét és felelősségét a statárium elrendelésében és a szovjet csapatok behívásában, valamint tisztázni a miniszterelnök álláspontját a többpártrendszer és a sajtószabadság kérdésében. A kezdeményezést támogatta a Győri Nemzeti Tanács, így a Török István vezette küldöttség egyaránt képviselte a győri vagongyárat és a nemzeti tanácsot. Törökék azonban későn értek a Parlamenthez, már nem jutottak be Nagy Imréhez, de másnap délután fél kettőre