Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalom győzelme a megyében

tottak a kultúrházban két államvédelmi tiszt és két pártfunkcionárius ügyében. A gyűlésen kis híján tettlegességre került sor, a nemzeti tanács vezetői alig tudták megvédeni a gyűlés elé citáltakat, köztük a leginkább támadott Hajtó Ferenc községi párttitkárt. (A megtorlás idején azzal vádolták a csornai forradalom vezetőit, hogy a funkcionáriusokat azért állították „vészbíróság" elé, hogy a felzaklatott tömeg meggyilkolja őket.) Sopronban, noha a Győrött és Mosonmagyaróváron történtek (sok esetben felnagyított, eltúlzott) híre eljutott a városba, viszonylag nyugalmas nap volt október 26-a. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a soproni forradalom motorja, egyik legfőbb és legszervezettebb ereje, a főiskolai hallgatók október 23-a óta kapcsolatban voltak a város politikai és rendvédelmi vezetőivel, hogy fokozatosan bevonták őket a közrend fenntartásába. De köszönhető volt a párt- és tanácsi vezetők, valamint a rendvédelmi szervek vezetői önmérsékletének, akik nem alkalmaztak erőszakot az utcát birtokba vevő tömeggel szemben. Reggel 9 órakor gyári munkások kezdtek gyülekezni a szovjet hősi emlékműnél, hogy ledöntsék azt. Ezt Katona rendőr százados jelentette Dér századosnak és Zárai Károly első titkárnak: mindketten arra utasították, hogy ha különösebb atrocitásra nem kerül sor, ne lépjenek közbe.

108 így az emlékművet számos rendőr és határőr tiszt jelenlétében döntötték le, majd ugyanúgy járt a Kellner-szobor, aminek ledöntése után a tüntetők békésen elvonultak. A tüntetést követően megbeszélést tartottak a Dimitrov téri kollégiumban Dér százados és a Csornáról a határőrség megerősítésére küldött Géczi őrnagy részvételével. Itt állapodtak meg a hármas járőrök (rendőr, határőr, diák) felállításáról. Szükség is volt a diákok segítségére, mert a győri és mosonmagyaróvári események pánikot keltettek a rendőrségen. Dér százados hazaküldte az állományt, és elzárta a fegyvereket. Éliás őrnagy utasítására elégették a bűnügyi operatív iratokat, Dér százados maga azonban nem ítélte különösebben veszélyesnek a helyzetet, ezért megtiltotta a bizalmas államvédelmi iratok megsemmisítését. (Két nap múlva ugyan sor került államvédelmi iratok, elsősorban a beszervezési dossziék elégetésére, de számos irat a felkelők, köztük a főiskolások kezére került.) A határőrség bizalmas iratait Farkas Antal százados az elhárító tiszt, Büki János százados segítségével elégette.

109 (A megyei hadkiegészítő parancsnokság utasítására a parancsnokságok többségén megsemmisítették a megbízhatatlannak minősítettekről felvett nyilvántartásokat.) Este Győrből érkezők hoztak újabb híreket a Mosonmagyaróváron történtekről, de elterjedt számos rémhír is: Győrött is brutálisan bántalmazták az államvédelmiseket, meggyilkolták Tihanyi Lajos századost, egy másik tisztnek pedig kiszúrták a szemét. A - részben valótlan - hírek növelték az államvédelmisek pánikját, így történhetett meg, hogy a pártbizottság külső védelmére kirendelt egyik államvédelmi tiszt, Horváth Imre alhadnagy elmondta az utcán járőröző diáknemzetőröknek, hogy mivel van megbízva, és hogy kik azok a tisztek az államvédelemnél, akikről a leginkább vélelmezhető, hogy szemben állnak az országos megmozdulással.

110 A községekben elvétve került csak sor megmozdulásra október 26-a előtt. Ilyen kivétel volt Ásványráró, ahol sok budapesti dolgozott a dunai gát építésén. Itt már október 25-én tüntettek, másnap pedig megalakították a nemzeti tanácsot, élére egy párttagot választottak, és bekerült a testületbe a határőrőrs parancsnoka is.

111 Győrszentmártonban is október 25-én kez-