Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
csendet, Marihoz csatlakozók s én most a nyílt tájon gyorsan előre sieték Rudival. Mondá végre, hogy tegnap estve Buirette-tel társalkodván, szó volt áprilról is. Ez mondá, hogy tavaly bilietet kapott, melyben 1. ápril dátum mellett jelenték neki, hogy délután valakit a Neuhofban fog lelni, valakit, ki őt igen érdekli. „Én akkor Etelkába voltam szerelmes.” — mondá — „Kit sejthettem hát kinn, mint őt? Kisieték — hiába! Igen boszszankodtam csalattatásomon! Az adresse-on425 báró Max Buirette állott, emlékezém, hogy néki egyszer mondám, Max nevem — csak ő küldhete!” Ha még úgy beszóló el az eseményt, úgy legalább finoman, gyöngéden történt, mit tőle nem vártam. De, hogy gyanúja reám esett, ki soha sem adtam neki alkalmat, ilyet tőlem várni, s éppen azáltal hívóm magam biztosítva, s hogy ezen gyanúját Rudival közölni elég malicieux426 volt, azon bosszankodtam, olyannyira, hogy virágaimat kegyetlenül szakítgatám, s akaratlanul ismét igen jól játszám a bántott szerepet: „Meg nem foghatom mi által bántám Buirette-et annyira meg, hogy nem szűnik híreket reám koholni?” „Könnyen megfogható! Mivel ön őt szerelmével visszautasító!” „Mit tehetek én arról? De, hogy oly kevés ember ismer engem! Pedig én oly nyílt és őszinte vagyok!” „Éppen nem! Ön soha sem mutatja érzéseit, túlzott visszatartó. Önt nyíltságában visszaijeszté a világ, azt balra magyarázva, s most ön igenis felettébb tart a világ ítéletéről!” S most sokat szólánk e felől, még az utat eltévesztők. Péchy a sziklán leszökött, Lóri egyedül szaladt, Mari s nekem pedig Rudi nyújtá karjait, én alig fogódzva. Burgonyaföldön szerencsésen egy háztetőig jutottunk, hol Rudi előbb lesietvén, nekünk, Lórinak is, kezét nyújtván, szerencsésen a vendéglőbe értünk. Majd ebédhez ültünk, én anyám s Rudi közt, átellenemben Stanzi. Evvel élénken folyt a beszéd az olasz opera felett, mely alatt fel is keltünk. Szegény Fritztnek nem volt szabad távozni, Münchhausen kapitány parancsából, ki őt hadnagyával jól kipörölé, hogy az ünnepeken távol voltak. Szegény Rudi tegnap elkésvén, nem kapott többé kocsit, s így éjjel gyalog kényteték Baumgartenra menni, hol Rödemt felköltvén, nála teát ivott s szekéren haza ment, hol többé az executio végett nem alhatván, szép fáradt volt, s mégis velem a bércet mászta! Délután a várba men vén, a fegyver és képtárt, úgy a ciszternát is megnézvén, főleg a gyönyörű vidéket csodálták. Akkor az egyre magyarul beszélő Péchy már többé nem távozott oldalamról. Ezekután a falu felé vettük utunkat. Ekkor Rudi ment egy ideig mellettem, de azon kívül, 425 Címen (francia). 426 Rosszindulatú (francia). 74
