Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

nyújtá karát, belém jobbról Lóri fogódzott, balról Rudi ment. Lóri vad lóként zabolátlanul s igen (különösen urak előtt) illetlenül ragadta lefelé, s természetes, hogy a meredek úton könnyen így baj történhetett volna. Kiszabadulék karjából s szárazon mondám, így nem akarok vele menni. O szerencsére Marihoz is társult s egy ideig Stanzi másik karját elfogadva, vagy pedig csak úgy, mellette ment. Rudi kért, fogadnám el karját. Megköszöném, mondám nem rossz az út, magam járhatok. Ugyan tehetett volna Lóri észrevételeket! O úgyis hegyes-begyes volt, tán a tegnapi fachée-ért? újólag kérdém az 1. áprilért. „Ha karomat elfogadja.” — mondá gyöngéden — „Akkor sokkal biztosabban közlekedhetni. Megtagadóm. Az árnyas erdő kétes világa s kellemes hűvössége, az előttünk eltűnt pár, az utánunk még igen távollevők, s én hozzásimulva — mindez kis merészségre bátoríthatta volna. Én ilyes bármily csekélységet is sértve érzem, pedig nem akartam neki erre alkalmat nyújtani! S midőn szemei mindinkább villogtak, ő egyre sürgöbb s esdeklőbb leve — megvallom, kezdék kissé remegni — megállottám, s bármennyire kívántam vele tanú nélkül szólani, mégis bevárám a többieket. Ekkor persze Lóri ismét mellém állott. Rudi mégis jó ember, elragadással csodáló a bájos vidéket. Virágokat szakíték, kéket s fehéret. Utóbbin kérdém az orakelt:421 „Gar nicht; mit Schmerzen; vom Herzen.”422 Tán a jövőt is tárá az ártatlan virág előmbe? Rudit kezdetén valóban nem érdeklém, most azon fájdalommal, hogy érzése nem viszonoztatik, szeret — de ha fog is továbbá szívből szeretni? Ő sárga virágot nyújtott. Elvetém. „A féltés423 színe!” — mondám mosolyogva, s most feltárult előttünk egy téma, melyből nem oly hamar fáradtunk ki! Mondám, mennyire gyűlölöm, megvetem ezen érzést, mily nemtelennek találom, s hogy én sohasem leszek féltékeny. Igen aquesirozva424 mondám a végső szavakat, hogy lássa, hogy ha tán dón Cäsart akarná játszani s reményli, ha Sephine-nek udvarol, felizgatva ezen érzést bennem, inkább nyeri meg szeretetem, hogy lássa, mennyire csalatkozna ő ekkor! Mindent mondák, mit féltékenységről érzek. „így hát ön még soha sem szerethetett!” Az én Rudolfom jutott ekkor eszembe, s hogy mennyire szeretém őt, s mily forrón s mily nemesen! Szótlan levék, Rudi is egészen elmélyedt, tán annak fontolásában, hogy Sephine-neli terve ily formán semmisül. Lóri megunván a

421 Jóst (német).

422 Egyáltalán nem; szívfájdalommal (német).

423 Ti. féltékenység.

424 Folyékonyan — itt: hanyagul, könnyedén (német).

73