Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

mondá: „Leánya scandaleuse397 néz ki.” „Scandaleuse?” — kérdé anyám. „Igen, s ha így Bécsben, utcán járna, valami nyilvánosnak398 tartatnék!” „Óvd szavaid!” — válaszold anyám, ujjával fenyegetve — „Gondold,399 hogy az anyával szólasz!” Felkelt s velünk sétálni ment. Megnyugtatám őt, mondám: „Hisz Sephine mindenütt oktatóként veti magát fel s mindig annyira nagyít. Azt fel sem kell venni!” Amire visszaérénk, Rudi jött éppen, mink álldogáltunk a pad körül. Sephine Rudi elébe mosolygott, ez őt szólítá. Mi más padra ültünk, nemsokára Rudi hozzánk jött. Midőn felkelőnk, Mari gyorsan súgá neki: „Sephine azt hiszi, ön fülig szerelmes belé!” „Ha szív már annyira telve egy képpel, minő az enyém, másba szeretni lehetetlen!” — válaszold! Midőn Sephine-nel az arénába menék, ő kezem szorítá s mondá: „Reményiem, mi oly indulattal fogunk továbbá is egymáshoz viseltetni, mint eddig, ha bármi is történne, mert azután, amit anyád rajtam elkövetett, többé házába nem mehetek.” Kérdém: „Mi hogyan?” De ő mondá: „Nyilvános kertben ujjal fenyegetni, mintha gyermek volnék még! S aztán mi ő? Tán több nálamnál?” „Ő nénéd.” — mondám szárazon. Evvel az arénába értünk. Készakarva úgy tettettem magam, mintha semmit sem tudnék a dologról — egy-két éles szót kellett volna különben mondanom —, s miért a viszálykodást még tovább terjeszteni? Az arénában Corvinus Mátyást adták. Első felvonás közt Vengerszky jött hozzám, igen kedves volt, csak pár szót mondott elmentében Sephine-nek; hogy tegnap Bánfalván volt a főherceggel, de nem láthatta őt, s hogy eljön-e Daruvárra? Míg Vengerszky velem társalkodóit, Rudi Sephine-nel. A másik két felvonás közt is Rudi nálunk volt. Készakarva röviden feleltem neki, hogy annál többet beszélhessen Sephine-nel. Egyszer enyelegve mondá: „Mint fénylenek önnek szemei! Ön egészen lelkesült ezen visszaemlékeztetése által az ősi vitézekre! Kár, hogy, ön egy pár század előtt nem élt, önből is egy Zrínyi Ilona, egy Rozgonyi Cecília volt volna!” „Csak gúnyolódjék ön, én azt már öntől megszokhattam! — mondám félig keserűn, félig enyelegve. Mélyen nézett szemembe, s esedezést bocsánatért olvashattam a szép kék szemben. Jobbról mellettem ült Horváthné, Gábrissal. Hazajövet még a Casinohoz ültünk. Nemsokára Kelcz Teréz jött Schwábytól, mondá, Rudival beszélgetett. Kérdé, hogy tetszik neki Sephine? „Igen jól.” — volt a válasz. „Természetes.” — mondá Teréz — „Hogy a rokonságból ki ne jöjjön!” De hogy

397 Botrányosan (francia).

398 Ti. kurtizánnak.

399 Ti. gondold meg.

69