Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
hoz, erősítsen malasztjával, kegyével, hogy célt érhessek a kitűzött pályán; jelöljön ki engem őrangyalául, s hogy az ő atyja lelke szálljon le az égből s őrizze és óvja őt. Nyerjek feltétlen jutalmául ékesen szólást, hogy őt meggyőzhessem a jobb felől. Hogy mindez megtörténhessék, természetesen szenvedélyének irántam növekednie kell. O akkor sokat fog házunkba járni, s a máris suttogó világ még több tárgyat fog lelni történetecskékre. így én, de nem hírem, fel leszek áldozva, de mi az, ha vén szűz válik belőlem? Pedig itt egyesíteni nem lehet a két célt: őt megváltoztatni — és nő lenni. S áttekinték ismét az ablakra. Míg én könnyekben javáért esedezék, addig ő nyugton ringatott az álom karjain, s ismét felszállt buzgó imám az ég urához: bár jelenhetnék néki álmában meg! Tisztán s ártatlanul, minő vagyok, őt intve, neki tanácsolva, s hogy ő mélyen megrázkódtatva az égi tüneményen, kezdjen hinni mindenhatóságot, Istent! 20-án. Délután kikocsiztunk Taméval Balfra, min örvendtem, mert későn jővén ágyba s akkor sem alhatván el, fejem ma oly nehéz, oly zavart volt. Kinn szegény Kelcz Terézt látogattuk meg. Ez aludttej és sütött tésztával vendégelt meg, míg Barthodeiszky referendárius gyümölcscsel kínált meg. Rottné375 376 377 378 Fannyval, kit Bécsbe visz, hogy még pár olasz operát hallhasson, Balfon átjött, hogy bátyját látogassa meg. így találkoztunk s együtt kocsiztunk be. Hazamentünk s innen aztán Casinohoz, hol a főherceg ült, de bennünket tüstént meg nem ismervén, gróf Lichtenberg és Wemhadttal utánunk sietett s a fél város körül kísért. Aztán megfordultunk s a Casinohoz ültünk. Az urak el nem hagytak, míg, erős fellegek az égen úszván, mi az esőtől tartva haza nem siettünk. Délelőtt Attems halotti miséjén voltunk. A szegény özvegy csak titkon halkan zokogott. Igen sok tiszt volt, ki, nem tudom, én el sem fordultam. El valék mélyedve imába. Atyám, jó atyám! Veszteségednek emléke mily mélyen vésődött ma újra emlékembe! Bár jelennél meg egyszer csak álmomban is, csak egyszer még! Tanácsoljál, intsél, mitévő legyek? Szegény Attems, kivel a farsangon még annyit táncoltam, annyit mulattam, s most ő már ismeri a másik világot — a jobbat-e? Nála kérdés! De hisz ő jó volt, a mi hiba benne, azért bűnhődött eleget földi szenvedései által! Buzgón imádkozék. Mise után Witte és Ihásznénál voltunk. 375 Balf, község Sopron vármegyében. 376 Idősebb Rótt Sándorné, Rótt Mária, Fanny és az ifjabb Sándor édesanyja. 377 Artner Sarolta, Witte Károlyné, aki Freiburgban élő férje halála után özvegyként Sopronban élt. 378 Szigethy Zsuzsanna (+1848), Ihász Imre táblabíró felesége. 64
