Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
szempárt. Tegnap mondá, hogy a héten őrségre bejön — bizonnyal sokat nálunk lesz, örvendjetek soproniak! Lesz megint mit pletykázni! 15- én. Mily határozó, nagy nap! Az Esterházy-húzás! Forrón szállott fel imám az egek urához! Mily gyorsan határozhatna a nagy sorszám létemben! Úgy hiszem, akkor Vojna vesztene, mert noha akkor inkább, mint éldelhetném a rangot vagyonnal egyesülve, úgy mégis úgy vélem, akkor maga kínálkozásra nem aláznám magam többé. Tóni s Rudi közt maradna akkor a válasz — mennyire nyerné Tóni az elsőbbséget, érzi szívem. Diadalmaskodna-e valaha Rudi, még akkor is, ha Tónival semmi — kérdés marad! 16- án. Délután Katink, nemes Badits Katalin nemes Csupor Samuhoz ment férjhez. A móringlevél nálunk szerkesztetett. Koszorús szüzek — azonban csak a pár mellett állva, minden foglalatosság nélkül —, mi voltunk, tante Claire volt velünk. Azalatt, hogy papra vártak, tartám a szegény, síró leányt. Egybekelés után — az új házasok kérésére — lakásukra kísértük őket, hol is a kisded szobácskábán kalácsot kóstolván, megalázásunkért362 mindenektől imádva, hazatértünk. Anyámmal addig a kevéssel azelőtt jött Zichy Fritz maradott. Kati még kalácsot és süteményt küldvén, cseresznyéinkhez ültünk, aztán Fritztől kísérve párszor város körül ballagtunk s a Casinohoz ültünk, hova Budayék is jöttek utóbb. Fritz 8-kor a kaszárnyába ment, s akkor jött a főherceg Vengerszkyvel. Első Mari mellé padra ült, másik éppen előmbe, székre. Anyám utóbbin igen szokott örvendeni. Nemsokára Nassau herceg jött Rudival, ketten Ruszton363 voltak fürdeni. Vengerszky ügyesen tudá a beszéd fonalát amúgy szőni, hogy Nassau is belékeveredék, ki némi zavart visszatartottsággal ugyan, de mégis igen udvariasan szóla hozzám. Utóbb az urak távozván, csak Rudi maradt, ki is elémbe, a székre ült. Mari öt magához hívá, hogy felvilágosítást adjon s nyerjen ama levelezésről, melybe az őrült Teréz Nassauval keveredett. Rudi reám tekinte, nehezen, vádlón — s Marira bosszankodón —, gyöngéden veté szemére, miért fosztja meg ama kedves helytől. Kérdé Marit is, párosodtak-e már galambjaim? 362 Ti. szerénységünkért. 363 Ruszt, szabad királyi város Sopron vármegyében, ma: Rust (Ausztria). Ruszton fíirdőház működött, amelyet épp 1840 elején ismeretlenek leromboltak, de még abban az évben új fiirdőházat emeltek helyette. 59
