Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
nek egy szavát sem látszott elszalasztani, s törekvék azon figyelem által, mellyel ennek folyamát követé, a többi hallgatók figyelmét is lekötni. Nógatá, biztatá az őszt s megelégedés jeleivel igyekvék lelkesíteni szomszédait is. Ezt követék a hirdetések, s az elnök — igen okosan — rövid búcsúja. Mátray lekísért bennünket s ki, az udvaron át. Délben Ast jött át, egyúttal búcsúzni; albumom levelét magával hozva. Ö is tegnap Wesselényi laka előtt növelé a tömeg sokaságát. Beszélő, miképp Miklósunk Rákóczi indulója után lejött, s egyik ifjú üdvöző beszédére velős rövidséggel, őszinte szívességgel felelvén, evvel végzé szavait: „A törvényeinket követő, azokat édesdeden ápoló királyunkat Isten éltesse!” Valóban feljegyzésre, s szívünkbe írásra méltó szavak, oly férfiú, oly keserűen megbántott, oly szigorúan bűnhődött sa mellett oly páratlan jelességű férfiú ajkairól, minő Miklósunk. Délután Lovászékhoz mentünk, ezekkel a gyönyörű Ludoviceum645 kertjébe kocsiztunk, melyet én Étivel keresztül kasul járdaltam. Az estét Lovászéknál töltöttük. 9- én. Enekleckém volt ismét. Ezalatt esőzni kezdvén, nem eresztettek el, Lovászéknál nemcsak ebédeltünk, de késő estig maradtunk is. Vízkelety Roppát festette most, felségesen találta. Este szörnyű égiháború sújtá villámait a szőke Dunába. Soká nem hozattunk gyertyát, s éldeltük a felséges látvány pompáját. Este fejtüket készítettünk fehér gyöngyből. Kocsin vitettek haza. 10- én. Régi meghívás következtében Suppiniéknál ebédeltünk ma. Kocsin mentünk fel, éppen találkoztunk ama múltkori ingénieurrel. Előbb báró Pászthorynét látogattuk meg, ki Berta leányát veszté el. Innen átmentünk dinerünkhez. Müller, Schiffner és Trexler, kiről legnagyobb meglepetésemre mondá a nő, hogy régi imádóm, voltak jelen. Délután whistestek, az ifjúság kártya döbleriádokat646 csinált. Estefelé kísérve tőlük majdnem az új út lépcsőzetéig, átsiettünk Lovászék páholyába, hol szegény Frankenburgnak647 egy egészen megbukott új darabját, Die Pfleglinge, fájdalmamra láttuk. Kimenetkor csak látok egy ismerős alakot, s anyámnak súgván: Louise, utánna siettünk, s valóban a kedves nő is volt. A múltkor feledém említni, hogy ama fash báró Pfeiffer, ki egykor kérőm volt, egy gazdag özvegyet vön el, s esketés után kisült, hogy ő sem gazdag, sem báró, hanem egy tanult asztalos! Mi maradt egyéb hátra, mintsem hogy a nő saját pénzén egy kis jószágocskát vett, melyen ők 645 A Ludovika. 646 Döbler-féle bűvészmutatványokat. 647 Frankenburg Adolf (1811-1884), író, szerkesztő. 117
