Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

jár, hogy ő kedveli társaságom s a társas életet, s innen jön, hogy házunkba jár. Ne legyen, minekután már oly hiú s hiszékeny, azt hinni, hogy ő belé szerelmes, ne legyen még azon diadala is, hogy tőlem imádóm rablotta el. Ekkor szólottunk a Sybilláról is. Lent, a fürdőnél lakik, mint hallom. „Lent? Tán azon anyóka, kitől mindig csibét vásárlók?” S ezen pillanatban jött a grádicson fel ugyanazon nő. „Majd megkérdem!” — s magához hívá s valóban az volt. Leküldé kártyáiért s a kilátáshoz rendelé. Odasiettünk. Először nékem, aztán Sephine-nek jósolt. Mily meglepően mutaták a kártyák, mi történt s most történik! Hát a jövő is úgy fog-e beteljesedni? Elosztám a kártyát. „Reméljük, hogy nincs úgy — ő beteges!” Széjjelraká a 32 kártyát: „Csak a múltban olvashatok. Ön nem tökélheti magát házasságra; itt két szép szerencsét utasított magától vissza, az utolsót kissé bánja. Ön szerencsés lett volna, de ne bánja: mert jobb szerencse vár önre!” Elosztám ismét a kártyát. „Ön nagy útra megy.” Feltárám a 32 kártyát. „S igen-igen kedves barátnéjával találkozand. Sok öröm lesz ezen az úton, de sok kellemetlenségek követője ezen utazás. Ön nem határozhatja magát frigyre; nem tudja, kit válasszon! Ö önt imádja s boldogtalan, hogy viszontérzést nem gerjeszthet! Ő, kissé beteg, s szándéka, ha ez tovább tart s ő önnel nem beszélhet, önnek imi, s mégpedig ön utazása előtt, írni érzései felett, s hogy ön szívét megnyerhesse. De ön csak egyre egykedvű marad, noha nem egészen. Ő önt érdekli, anélkül, hogy ön szerelmes volna belé.” S ismét elosztám a kártyát. „Önnek hatalmas, nagy rangú előjárója van, már nem mondhatom, atya-e vagy rokona vagy barátjae? De nagy befolyása van ön cselekedeteire s kissé szigorú.” S feltárá ismét a 32 kártyát: „Ő önt szíve mélyéből szereti s nemsokára szóland önnel. De önnek egy hamis barátja van! Óvja, igen óvja magát tőle! Ő szeretné amazt nyergéből kivetni, önnek szívét megnyerni, de mind csak ön pénze miatt. Ő igen boldog volna, ha önt bírhatá, de csak pénze miatt. Önt nem boldogítaná, igen óvja magát tőle. Ön nagy útján igen mulatand, ahá, alte Liebe rostet nie!566 Ezen utazása után egy kisebbet fog tenni, önnek ismét nagy szerencséje fog akadni. Hú! Mennyi pénz! Ön most sem igen akarja magát eltökélni, de ha ehhez nem megy, igazán verést érdemel! Ez volt az őszinte, még mindig szép tirolnő567 jóslata. Az utat eltalálta, s az, ki engem érdekel, anélkül, hogy szerelmes volnék belé, Rudi volna? S igazán szeretne annyira? S igazán beteg? S ez volna oka hosszas elmaradásának? S ama rokon tán oncle Pepi? S ama gonosz barát

566 A régi szerelem sohasem gyengül (német).

567 Vélhetően tiroli nő — ti. a jósnő tiroli származású lehetett.

99