Gecsényi Lajos: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái III. 1627-1637 (Győr, 2004)

Bevezető

BEVEZETŐ

Közel másfél évtizede, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával széleskörű feltáró program kezdődött a nyugat-dunántúli levéltárakban, melynek célja a 16-17. századi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyvek bejegyzéseinek - rövid tartalmi kivonat (regeszta) formában történő - magyar nyelvű közzététele volt. E munkálatok során látott napvilágot a Győr megyei jegyzőkönyvekből készült regeszták első (1580-1616: 1104 regeszta, 1990), majd második (1617-1626: 707 regeszta, 1995) kötete. Hosszú szünet után az elmúlt évben a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázata adott lehetőséget a munkálatok folytatására és így történhetett meg az 1627-1637 közötti évtized feldolgozása, amit a jelen munka tartalmaz. Az egyes kötetek megjelenése között eltelt hosszú idő indokolja, hogy röviden megismételjük mindazt az általános információt, amit a korábbi alkalmakkor általában a megyei közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyvekről, valamint Győr vármegye korabeli viszonyairól közzétettünk.

A vármegyei közigazgatás legfontosabb szerve a közgyűlés, latin nevén a generalis congregatio, solemnis congregatio, congregatio comitatus volt, melynek egy jogkörében szűkebb formájaként ismerjük az ún. rész-közgyűlést, a particularis congregatio-t. A közgyűlés tanácskozásain és a határozathozatalban minden nemes részt vehetett, aki a megyében lakott, vagy ott birtoka volt. Közgyűlést változó gyakorisággal tartottak, a most feldolgozott évtizedben évente átlagosan 5-6 alkalomról maradtak fenn feljegyzések. Összehívásáról a főispán vagy alispán döntött és ők elnököltek az üléseken. Győrött ebben az időszakban Dallos Miklós (1623-1630), Sennyei István (1630-1636) és Draskovich György (1636-) püspök-főispánok, továbbá Dallos János (1626-1637), Szapári András (1637-) alispánok. A vármegye hatáskörébe tartozó minden elvi kérdésben a generalis congregatio határozott: megválasztották és elszámoltatták, illetve felmentették a különböző tisztviselőket, országgyűlési követeket választottak, utasításokat adtak a számukra, itt hirdették ki az országgyűlések határozatait, az uralkodó, a nádor, a Magyar Kamara leiratait, az új nemesek armálisát, döntöttek adóigazgatási és közérdekű (pl. folyómeder tisztítás) ügyekben, meghallgattak tiltakozásokat.

A közgyűlés mellett, még ebben az időben is gyakorta azzal szorosan összefonódva, működött a törvényszék (sedes iudiciaria), ahol az alispán elnökletével az állandó törvényszéki ülnökök, táblabírák (iurati assessores) végezték, akiket az egyházi és a világi nemesi rendből választottak. A

3