Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)

Andreas Grailich: Moson vármegye leírása

Had ügyek. - A megyén belül általában a Fertő-tó körül fekvő helységekben van beszállásolva egy hadosztály Albert herceg vértes ezredből, melynek törzse Sopronban székel. Az osztályparancsnok Nezsiderben lakik.

Az 1797. évi insurrectiokor, mely 50.000 főt számlált, vármegyénk 349 főt állított, háromszor kevesebbet, mint amennyit Pozsony vármegye. Ők 1.144 katonát adtak össze.

12. Töredékek a megye történetéhez

Hogy már a rómaiak is jártak e földön, és jól be is lakták, azt az egykoron híres virágzó római város, Carnuntum,20 a hatalmas, egészen eddig elnyúló Római Birodalom e támaszán kívül a számtalan római érme, urna és más maradvány is bizonyítja, melyeket időről-időre kiásnak.

A honi királyok igen gyakran megtisztelték jelenlétükkel e vármegyét, találva enyhülést és vigalmat. Az is ide tartozik, hogy néhányuk az itteni főispáni méltóságot is viselte, vagy csak a birodalom legelőkelőbbjeire bízta rá.

Mikor Péter királynak menekülnie kellett országából és Ausztriába sietett, Sumeréin faluban elfogták, megvakították, majd Székesfehérvárra vitték, ahol néhány nap múlva meghalt. Salamon király ellenben, mikor a Pest megyei Cinkotánál legyőzték, itt talált menedéket anyjával és hitvesével együtt. VI. Károly császár és király21 évente kétszer látogatott a vármegyébe. Azon a betegségen is itt esett át, melyet követően nemsokára - 1740. október 20-án - meghalt.22

A Pozsony és Köpcsény közötti tágas síkon, különösképpen Mária Terézia császár- és királynő alatt, gyakran tartottak díszszemlét.

II. József császár és király alatt Moson vármegyét 1786-ban Győr vármegyével egyesítették, majd 1790-ben intimátussal szétváltak.

A legújabb időkben a két ellenséges invázió (1805; 1809) közül különösen az utóbbi viselte meg erősen a vármegyét. Ugyan e vidéket elkerülték az ütközetek és csaták, mégis nemegyszer úgy tűnt, mintha nem így lett volna; egyre nagyobb és csaknem előteremthetetlen volt az ellenség által számolatlan mennyiségű utalvány ellenében kivetett, „sohanapján” (ad Calendas graecas) visszatérítendő hadisarc, illetve a bekvártélyozott katonaság határtalan követelései, különösen a büszke, nehezen kielégíthető első könnyűlovas regimenté.23 Szerencsére az 1809. esztendő egyi20 Carnuntum Deutsch-Altenburg és Petronell között fekvő kelta város volt, kr. u. 375 körül a kvádok pusztították el.

21 Magyar szemszögből: III. Károly.

22 Egy vadászat során, 1740. október 12-én fázott meg.

23 A francia megszállás történetéhez lásd Benda Kálmán - Érszegi Géza: Magyaróvár és Moson megye az 1809-es francia megszállás alatt. (Szöllősy Pál naplófeljegyzései). Hadtörténeti Közlemények 1972/2. 346-378.

34