Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)

Andreas Grailich: Moson vármegye leírása

beszélve egyébiránt - amennyire én tudom - az aranymosásáról. A folyó szabályozása az igyekvő megyei hatóságokra hárul. A folyó romboló hatalmát gátak közé szorítandó, a legújabb időkben foganatosított kitűnő intézkedések tanúbizonysága az oroszvári gát nagy költséggel és szüntelen fáradsággal való megerősítése, melyhez a királyi kincstár 20.000 forinttal járult hozzá.

2) A Lajta vize, mely a vármegye legnagyobb részén hullámzik, nem kevésbé fontos. Királyudvar és Wölfleinsdorf (Wilfleinsdorf) között válik a megye, egyszersmind a Magyar Királyság határfolyójává. Gátánál elhagyja az osztrák határt, és miután mint egy paradicsomi folyó még osztatlanul köszönti a gróf Esterházyak díszkertjének thesszáliai pihenő ligetjét, és arra is szolgált, hogy a jószágnak tavasszal és nyáron inni adjon, közvetlenül ezután két ágra szakad, hogy soha el nem apadó jótékonyságát megossza azon hat községgel, melyek földjein áthalad. A szétválás után mintegy mérföld hosszan ezernyi kanyart alkotva bolyong, majd Zuránytól és Mik- lósfalutól csaknem egyenlő távolságra egyesül. A sziget, melyet a Lajta két ága képez, az egyesülés közelében oly elbűvölő, mintha ez az erdős rész egyetlen kert lenne. Miután a miklósfalui erdő mentén néhány ezer lépést valamelyest déli irányba tart, keletnek fordul, és szelíden, csaknem egyenesen a már ismertetett facsoportok között a Dunába siet, melybe Magyaróváron torkollik. A folyó mindkét partja mentén dűsfüvű rétek találhatók. A vármegye területén nyolc nagy malmot hajt. A sokféle halon, csukán, harcsán (gyakran 30 és 50 font közöttiek), pontyon, márnán és vidrán kívül kivételesen szép és ízletes rákokat is nevel, melyek jelentős tömegben szállíttatnak Bécsbe, Pozsonyba és egyéb helyekre. A nagy, gyakran egy láb hosszú rákok legszívesebben egészen a meder alján tanyáznak. A Lajta utolsó, 10 évvel ezelőtti kotrása óta azonban a halak és rákok mennyisége jelentékenyen csökkent. Ráadásul e hasznos víziállatok most keresettebbek is, mint annak idején.

Mivel a folyó partja többnyire lapos, sok görbülettel és kanyarral, s medrét nem tisztítják megfelelően, az utóbbi években oly gyakorivá vált árvizek miatt megnövekedtek az elmocsarasodott területek, a legszebb rétek zsombékká4 és vad nádassá változnak. E szabályozatlanságot és az elvadulást feltartóztatandó, a Lajtától kisebb- nagyobb távolságban csatornákat ásnak, a kanyarokat átvágják, a folyóágyat megnagyobbítják, és általában a szabályozáson serényen buzgólkodnak. Hány ezer mázsa nyerhető majd a legszebb szénából, ha a mű egyszer elkészül!* * - Néhány geográfus

4 Az eredetiben: schwimmender Rasen. A kifejezés, a Wasen mellett, a Hanság német elnevezése, a szövegben mint annak másik elnevezése is szerepel. Más leírásokban is, mint például Ugróczy Mihálynak a Fertő tavat ismertető munkájában is ezt az elnevezést találjuk. Vö.: Michael von Ugróczy: Der Neusiedler See (Lacus Peiso) und dessen Umgebungen. In: Johann Csaplovics (Hrsg.): Topographisch-Statistisches Archiv des Königreichs Ungern /-//. Verlag Anton Doll, Wien, 1821.I./136- 165.

* Éppen most - 1819 októberére - készült el az úgynevezett Megyei Csatorna, melynek építését néhány évvel ezelőtt kezdték. A csatorna 2 mérföld hosszú, 5 öl széles, 6 láb mély, és éppen annál a helynél kezdődik, ahol a kettészakadt Lajta-ágak újra egyesülnek. E ponttól a folyó bal partján egyenes vonalban, egy nem egészen negyedórányi távon, azzal teljesen párhuzamosan egészen

17