Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)
Andreas Grailich: Moson vármegye leírása
Moson vármegye 1. Fekvés, határok, nagyság Csaknem egyenlő oldalú háromszög alakban, a Fertő tóval és Alsó-Ausztriával határosán, a Dunával és a Rábcával bezárólag, a Dunántúli-Kerület (Circuli trans. Da- nub.) legkülsőbb, északi sarkában terül el Moson vármegye (Comitatus Mosoni- ensis, Wieselburger Gespanschaft). Nevét egy valaha híres Mosony (Musun, Wieselburg) városról kapta. Bizonyos tekintetben pannon háromszögnek is nevezhetnénk. A megye az északi szélesség 47. fok 40. és a 48. fok 5. perce, valamint a budai délkör nyugati hosszúság 1. fok 30. és 2. fok 20. perce között fekszik.1 Keletről a Duna határolja, északról Alsó-Ausztria - legnagyobb részét átszeli a Lajta -, nyugatról a Fertő tó és Sopron vármegye, délről pedig két szomszéddal, Sopron és Győr vármegyével érintkezik. Utóbbiaktól a Rábca választja el. Ennélfogva helyzetét - mint láthatjuk - leginkább természetes határok határozzák meg. Csak észak felé, az osztrák határon, és délnek, Győr felé találhatóak mesterséges határjelző kövek. Területe 35 2/10 négyzetmérföld. (Ilyen nagy Luzern kanton.) 2. Föld és éghajlat A terület teljesen sík és lapos, kivéve a Lajta hegységgel határos vidéket Nyúlásnál és Császárkőbányánál. Félkörben teraszszerűen emelkedni látszik, mely félkör Lajtafalutól Zurányon, Miklósfalun, Féltornyon, Gáloson, Védenyen és Nezsideren keresztül Nyúlásig húzódik. A messze elnyúló szép síkok, a közepes méretű erdők távolsága, a föld még megmaradt természeti állapota a szél, a forgószelek, a viharok, az orkánok és a harcoskedvű seregek tevékenysége számára kitűnő és más területekkel össze nem hasonlítható játékteret nyújt. Azokból a napokból, melyekről elmondható, hogy szélmentesek, páratlanul kevés van egy évben, szemben az ezzel ellenkező jellegűekkel. Leggyakrabban és legféktelenebbül az északi szelek dühöngnek, melyek gyakran egész háztetőket ragadnak el és a legmagasabb és legvastagabb fákat is kidöntik. Minden itteni helység fenti, északi részében messze biztonságosabban lakhat az ember, mint a nyugati irányban fekvő házakban. Mivel az északi szél, mely a keletkező tűzvészeket általában felszítja, a feltámadó lángokat csaknem mindig nyugati irányba tereli, így hárítják el - nem várva zsebre tett kézzel - a házak romlását, melyek különben legtöbbször kiszolgáltatottak a tűz dühé- 1 1 Az egységes hosszúsági fokbeosztás előtt több rendszer létezett, Magyarországon a berlini, a Ferro szigetétől számított és a budai volt leggyakrabban használatos. Utóbbi alapját a gellérthegyi csillag- vizsgálóban végzett számítások képezték. 15
