Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Nemeséri Lilla: Hajómalmok a Tósziget-Csilizközi járásban
Az 1869-ben életbe lépett „Ideiglenes hajómalmi rendszabály” 1888. november 1-ig volt hatályos, amelyet az 1885. évi XXIII. Törvénycikk (Törvények Gyűjteménye 1886, 171-241.) és az annak alapján elkészített 45 689/1885. számú általános rendelet (Rendeletek Tára 1885, 2219-2268.) váltott fel. Az új hajómalmi rendelet hatvanhat paragrafusban foglalt intézkedései alig tértek el a korábbitól. A régebbi szabályzattal ellentétben a hajómalmokat nem kettő, hanem háromféle jogviszony szerint csoportosították: az elsőbe a reáljogúakat, a másodikba a személyes jogúakat, a harmadikba pedig az újabb jogosítványúakat40 sorolták. Továbbá nagyon megszigorították az újabb hajómalmok felállításának, illetve a régiek máshova helyezésének feltételeit. A rendelet hatására 1888-ban a Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal kimutatást készített a megye területén a Dunán lévő hajómalmokról, amelyet Száz Géza királyi folyammérnök küldött el az alispánnak egy levél kíséretében. A kimutatás alapján a Dunán ekkor száztizenhat hajómalom őrölt, amelyből száztizenegy reális, öt pedig személyes joggal rendelkezett. A kísérőlevélből kiderül, hogy sem a reál, sem a személyes jogú hajómalmok száma nem emelkedett az előző évhez képest. Hajómalmok aránya falvanként 1888-ban41 HELYSÉG Reális jogúak Száma Személyes jogúak száma Összesen Ásvány 18 darab — 18 darab Szap 13 darab — 13 darab Medve 23 darab — 23 darab Vének 29 darab 1 darab 30 darab Nagyhajós 17 darab 4 darab 21 darab Gönyű 11 darab — 11 darab E szigorú szabályozások közepette és a technika fejlődésének köszönhetően a hajómolnárok reménytelenül küzdöttek malmaik fennmaradásáért. Eltűnésüket nagyban befolyásolta a gőzhajók megjelenése, illetve az 1831-ben Bécs és Pest között meginduló rendszeres hajóforgalom.42 Ebben az időben indult meg a Duna felsőszakaszának szabályozása is, - 1832-ben Pozsony-Gútor közötti, 1837-ben pedig Gútor-Vének közötti szakaszon - amely szintén inkább a hajózás, mint sem a hajómalmok érdekeit szolgálta. A felsőbb hatóságok is a jobban jövedelmező kereskedelem érdekeit képviselték és a hajóforgalmat akadályozó hajómalmok tevékenységét rendeleteikkel korlátozták. Ezekkel próbálták megszüntetni a hajómalmok működését, illetve olyan helyre áttelepíteni azokat, ahol nem akadályozzák a hajók forgalmát. Az 1872-ben kiadott ipartörvény kifejezetten hátrányos volt a hajómalom tulajdonosokra nézve, ugyanis a törvény megszüntette a céheket és azokat ipartársulatokká alakította át, így bárki malomtulajdonossá válhatott. A végső csapást a polgárosodás megindulása jelentette a mesterség számára, mikor megjelentek a gőzmalom-részvénytársaságok, amelyek a hajómalmok 25-30%-os részesedésével szemben 10%-os vámmal őrölték a gabonát és azonnal be is váltották lisztre. Ez a gazdáknak is kedvezőbb volt, mert nem kellett napokat várniuk gabonájuk megőrölésére. A régi típusú malmok közül a hajómalmok bírták legtovább a küzdelmet a részvény- társaságok ellen azáltal, hogy a technikai újításokra nyitottak voltak és ezeket megpróbálták malmaikba beépíteni. Az újabb és újabb hatósági intézkedések hatására, valamint a fokozódó verseny következtében Győr megye vizeiről lassanként eltűntek a hajómalmok. Véneken az I. világháború után szűnt meg az utolsó hajómalom, legtovább a nagybajcsi molnárok bírták. Az utolsó három hajómalom 1945. márciusában, a harcok során pusztult el. Ezzel egy nagyszerű és érdekes foglalkozás merült feledésbe, amely az évszázadok során meghatározta az itt élők életét, befolyásolta szokásaikat, életmódjukat.
