Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról
tása megoldhatatlan feladatot jelentett. A dombvidéken a rendkívül erős erózió és nagy reliefenergia egy-egy nagyobb eső idején még a huszadik századi kő- és betongátakat is könnyen tönkre tehette néhány óra alatt. A középkor óta használt utak mind erősebben vágódtak be a domboldalak lejtőibe. Ha olykor műutat építettek, a szilárd burkolatot mind mélyebben bevájódó vízmosások kísérték. Ezeknek a völgyeknek, szurdokoknak az előterében olykor hatalmas hordalékkúpok keletkeztek, amelyeket szántóként hasznosítottak. A szőlők gondosan trágyázott, gazdag humusz tartalmú földjét ugyanúgy mosta le a víz, mint az erdős plató vagy a kopár legelők talaját, de bőven hordták a nagy felhőszakadások megáradt patakjai is a partoldalak földjét. A nagy szurdokokban olykor a hivatalos vízügyi szervek nagy gátakat emeltek a lerohanó áradások megfékezésére, az iszap feltartóztatására. A lezúduló víz energiájára jellemző, hogy az 1958-59 körül épült betongátakat is képes volt egy-egy zivatar használhatatlanná tenni. A hömpölygő ár a betongáttól felduzzadt ugyan, de a túlcsorduló víz a gátfalak parti bekötéseit megkerülte, kimosta. A nagyon tagolt szurdokrendszer, a közlekedési utakat, a szőlőbeli épületek füzéreit is meghatározta. így egyes körzetekben kényszerűen magányos, tanyaszerű szórványok maradtak a szőlőbe telepített hajlékok, nem rendeződhettek úttá, utcává, sorrá. Rajtuk kívül másutt lényegében nem alakulhattak ki szórványok. Hacsak egy-két nagyon meggazdagodott jobbágy vagy kisnemes kései időben keletkezett, határbeli bérlakással felszerelt telepét nem tekintjük a tanyásodás első, kísérleti jellegű megoldásának. Ilyenek többnyire a nagy gátépítések után szántóvá vált ártéren keletkeztek. Külön kell szólnunk a települések, községek elhelyezkedéséről. A kisalföldi tájat általánosan jellemző apró falvak túlnyomó részét, a megyét átszelő közlekedési útvonalakra fűzték fel. Amint írtuk már, szabályos, a mindenkori esetleges terepviszonyokhoz alkalmazkodó útifalvak voltak. Olykor akadt példa a német szakirodalomban Gassendorfnak nevezett falutelepítésre is. Ilyen volt Csanak telkes jobbágyokkal megtelepített része, ilyen lehetett a harmadik helyére költöztetett Abda is, hiszen az új község főutcai tengelye a Bécsbe vezető nemzetközi úttól kissé távolabb esett. Ezekben az esetekben a település rendelkezett az útifalu minden tulajdonságával, de lényegében zsákutcás községként alakult, nem volt átmenő forgalma. A falu utcája csak a belső lakóudvarok és a külső szántóföldi részek közötti összeköttetést, szállítást, közlekedést szolgálta. A vizek mellé települt falvak több alakváltozatot mutatnak. Az élő vagy az egykor élő meder előnyös volt a megtelepedésre, ha a folyó várható maximális vízszintje fölé magasodó partja, parti terephulláma kínálta a megtelepülés fizikai, földrajzi alapadottságát. A vízpart mellé telepedő községek az élő vizek, folyók folyamatos vándorlásával olykor a szárazföld belsejében fekvő településekké váltak. (Öttevény, Dunaszeg példáját említhetjük.) Az egykori élő meder feliszapolódott rétté, lapossá vagy tóvá vált. A falvak mindig a kikötésre alkalmas, a partszakaszhoz vagy a révátkelőhelyekhez igazodtak. A folyónak mindig a támadott, mart partjára telepedtek, és két lehetséges megoldást alkalmaztak. Megölhették a parttal párhuzamosan a folyót kísérő magaslatot, földhátat. (Öttevény, Dunaszeg ad erre szép példát.) Olykor szinte a kikötőhelyül alkalmas területeket közvetlenül szállták meg. (Amint azt Pinnyéd, Ikrény példája mutathatja.) A falu történeti magja olykor a vízpartot csak fél sorházzal és nem utcával szállta meg, például Pinnyéden. Az ártérbe, vizenyős rétek közé benyúló olyan földnyelveket is szívesen megültek, amelyek egy-egy jó kikötőhöz, révhelyhez vezettek. Erre kiváló példát kínál Győrzámoly történeti magja. A község alaptengelye ma láthatóan a Győrből Halásziba, Magyaróvárra vezető út. Zámoly legkorábban megült utcája az Óvárra vezető utat a falu közepén keresztező, a Dunára szinte merőlegesen levezető utca, illetve ennek ívessé váló folytatása, amely a település templomához, s tovább a temetőhöz vezet. Győrzámoly történeti magjának utcahálózatát nem kis mértékben befolyásolta, hogy az egyházmegye birto- ’ kainak egyik majorja és melléklétesítményei is közvetlenül a község belterületén telepedtek meg. A majorba a Győr felőli országútból kiágazó bekötőút hamar utcává vált, amikor mindkét oldalát beépítették. A major és melléképítményei ma már nem léteznek, de az utcahálózat utal egykori, meghatározó létükre. Az ipari nagyvárossá, kereskedelmi központtá váló Győrtömegeket vonzott Győrzámolyra. Az autóbuszos munkába járás előnyével sok csallóközi, csilizközi és más vidéki beköltöző élt, s a történeti településmag mellé az eredeti községnél sokkalta nagyobb létrás utcaszerkezetű lakónegyedet (negyedeket) alakítottak ki. Ehhez elengedhetetlen volt, a Duna árvizet kizáró gátrendszerének, a belvizek levezetésére alkalmas, az egykori medreket összekötő csatornarendszernek a kiépítése, és megfelelő vízátemelő telep működtetése. A régi térképek arról tanúskodnak, hogy a Kisalföld, Győr megye települései mutathatták az egyik leg rendezettebb faluképet a 18. és a 19. század Magyarországán. Nem látni nyomát annak, hogy a mai rendezettség másodlagosan alakult volna ki, ne- tán-tán magasabb képzettségű mérnöki munkával hozták volna létre. Térképeink településformái Geometráink, térképfel vételező in k, készítőink sok esetben különös lelkiismeretességgel mérték fel falvaink, községeink belterületét. Egyes esetekben, például Kónyban, Győrszentivánon, Ásványon, Ravazdon a belterületről a községhatárt bemutató laptól eltérő méretarányt választottak, és a település belső viszonyait, telkeit, kertjeit vagy lakóházait, olykor pajtáit rendkívül részletesen mutatták be. Másutt csak a település belterületét, utcáit örökítették meg, legfeljebb a telekhatárokat rögzítették. Térképező mérnökeink eljárása érthető lehet, ha meggondoljuk, hogy a belső telek és a külső földek, kertek, rétek mérete között mily arányosságot tartottak. Az újraosztásos föld- használat megszűntével, mint Bódogén és Markotán is láthattuk, az ismételten felfektetett birtokkönyvek és az ismételten szerkesztett térképek bizonysága szerint, a beltelkek birtokkönyvben is rögzített sorrendjében mérték ki a szántóföldi járandóságokat minden dűlőben.
