Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról
A község keleti határszéle a dombsor alatt futó távolsági közlekedést szolgáló észak-déli irányú út keleti oldalán túl, vizenyős rétekből áll. Itt futnak déli irányból a Pándzsát tápláló vízfolyások. Ezen a területen található az a forrás is, amelyet a helyi hagyomány alapján a későbbi topográfiai térkép IV. Béla kútjaként feliratoz. Jellegzetes, hogy a település északkeleti részén két tavat is ábrázolnak, az Uraság Malom Tója éppen a község határvonalában épített gáttal volt duzzasztva. Az urasági malomtavi rész keleti oldalán kisebb magaslatot ábrázol a térképész, Uraság Símahegyi Szántó földje felírással. Ezt is keletről, délről rétek veszik körül. Az urasági rétbe szintén vizes, tószerű rész nyúlik be Nádas Tó falújé név alatt. A község délkeleti sarkánál a rétek közé kisebb kiemelkedés nyúlik be. Ezt Közös Legelő területként nevezik meg. Ettől délre újra urasági terület, az Uraság Nagy Rétje következik. Ezen három árok látható, ami a tudatos vízszintszabályozásra utal. A réti földek tovább folytatódnak déli irányban, a völgybe befutó vízfolyások mentén el is ágaznak. Ezt a déli részt több táblára osztották. A délnyugati ág bontatlanul Falu rétje néven egy tagban van. A többi területet Kis Tarjány és Öreg Rétek Osztálya, Közép Rétek Osztálya, Nyárfai Rétek név alatt apró nadrágszíj-szerű parcellákra bontották, A Szőlőhegy keleti oldalán a község északkeleti szegletében Kis Ravazdi Dűlő néven szántóterületet parcelláztak fel. Ravazd szántóinak nagyobb részét a szőlőterület nyugati oldalán alakították ki, domborzatilag nagyon tagolt helyeken. A térképkészítő mérnök nagyon gondosan igyekezett árnyalással illetve tüskés, pillacsíkos jelöléssel a szintviszonyokat jelölni. A szántók dűlőit a falu belterületének déli szegélyétől nyugatra a zárt erdőig benyúló Közös Legelő rész szakítja meg. Ez a legelő keleten a rétekig terjed, a rétektől csak a déli irányba futó országút választja el. Az országút rövidebb szakaszát a legelő és a rétek között keskeny sávban kertek kísérik keletről, így északon az Uraság Káposztás Kertje, amelyet az egyik vízfolyás keresztez is. Ettől délre az Országúti kenderföldek apró parcelláit mérték ki. Délen végül a Plébánosé feliratú kertet találjuk, A község belterületét délről kísérő legelőterület alatt a falu déli Öregtarjányi határáig legyező alakban domborzatilag szintén erősen tagolt szántók fekszenek. A határ szántói feltűnően sok dűlőre vannak osztva és eléggé keskeny sávokban parcellázva. Úgy tűnik a dűlők nagyjából a domborzathoz igazodnak. Sajátos, hogy a jelölt határbeli utak nem mindig a dűlőhatárt követik, nyilván egy-egy szekérrel járható emelkedéshez, lejtőhöz igazodnak. A Szántók nyugati határán túl az Uraság Ravazdi Erdeje szinte nagyobb területet foglal el, mint a határ művelt része. Az erdőség domborzatilag tagolt. Bizonyos részeit önálló névvel különböztetik meg a környezettől. A domborzati viszonyok magyarázzák, hogy a Pátkán át Kajárra vivő út óriási félkörívet ír le az erdőben. A domborzati viszonyok tagoltságából következik az is, hogy a falu délnyugati szántóföldjei között az „Aranyos” és „Körtvélesi lapos Dűlő” déli végében viszonylag kiterjedt tó alakult ki, amit rét vesz körül „Falu Rétje" felírással. Ezt a tavas, rétes területet a „Plomokos Úti” és „Aranyosi Dűlő" illetve a „Szilvatői és Ebéd Látói Dűlő” is érinti. Másutt is van példa arra, hogy a szántók közé a hirtelen befutó csapadékvíz rossz elvezetése miatt réti jellegű foltok alakultak ki. Például a „Bitang” és „Potzonyi Dűlő” északi végében, keleti, délkeleti sarkánál illetve a „Zíros Csapási Dűlő" nyugati oldalán. Jellemző azonban, hogy a „Falu rétjével” szántók közé ékelődött tó északi végét a szomszédos dűlőben fekvő szántók parcelláival együtt felosztották, ami nyilván a szárazabb években remélt hasznosíthatóságra utalhat. A térkép Ravazd belterületét utcahálózati tömbjeivel ábrázolja. A térszínileg rendkívül tagolt vízfolyásokkal is átszelt községi belterület egy völgykatlanba települt falut rögzít. Első pillantásra halmaztelepülést sejtenénk benne felismerni. Elemző szemmel azonban felismerhető egy orsós utca, közepén a templommal és egy ezzel párhuzamos utca. Az ide torkolló erek, vízfolyások, völgyek mentén kialakult tömbök komplikáltabb ’ faluképet eredményeztek. A falu belterülete 1844-ben a község mellett elfutó országúton és az országút keleti oldalát kísérő vízfolyáson is átterjedt, ami nyilván a népesség nagyobb növekedésével magyarázható, A lakosság számát 1851-ben Fényes Elek 1213 katolikus és 15 zsidó vallású személyben állapította meg. Egyebek mellett megjegyezte, hogy „derék erdeje, szőlőhegye” van. Az 1844-es térkép a pannonhalmi rendi archivális gyűjteményben maradt fenn (PL VI./2 jelezet alatt található). Ravazdról 1857-ben is készült új térkép, amelyet 1879-ben Tóth Mihály az Uradalom Rendes Mérnöke lemásolt. Ez a térkép feltünteti azokat a földterületeket, amelyeket kivontak a volt úrbéres gazdák használatából, A Ravazdi Erdő északkeleti részét északon a Gazdák erdeje és Legelője névírással látták el. Délebbre az előbbinél nagyobb kiterjedésben Zsőllérek Erdeje és Legelőjeként ábrázolják, és vették nyilvántartásba. Ez az erdőterület délen a belterületet övező a réti területektől felnyúló, falu alatti legelő síkjában végződik. A közös legelőterületet több darabra tagolták, a zsellérek és a gazdák között felosztották. A falu szántóiból délen nagy területet átvett az uradalom. Úgyhogy az aranyosi, körtvélesi dűlői tó és az azt körülfogó réti lapos terület már urasági kezelésbe került. Az országút melletti kertek végében fekvő, korábban plébánosi használatban volt kert alatt, még két réti parcella úrbéres eredetű tulajdonban maradt, de az uradalom lemondott az északabbra fekvő Sima hegyi dűlőjéről. A Kisravazdi rész szőlők alatti, országút környéki részét a templom, a tanító és a plébánia részére kellett átadni. Sajátos módon az urasági malom tava is és a falu használatában állt „Nádas tó” is megmaradt. Az 1847-ben készült másolat használja a Béla Kúti Rét Osztály megnevezést. E területtel párhuzamosan a vízfolyás keleti partján „ Urasági belső Telkekhez tartozandó „ feliratos réti és pirossal jelölt beépített rész fekszik. Az 1844-es és az 1871-ből származó térképeket az is megkülönbözteti, hogy a dűlők beosztását, parcellázását gyökeresen módosították. Az egyes gazdák nagyobb földdarabokat kaptak az új felosztásnál, így a földművelési munka racionálisabban volt elvégezhető egy-egy családi üzem számára. Az 1871 -es térkép a Győri Levéltár őrizetében maradt fenn. (GYMSMGYL GYMU 281) 51
