Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

mind a hegybeli település a Sokoróalja egyik legszebb, legtakarosabb falujává avatta a hagyományos gazdálkodás világában is. Fejlődésének új lendületet adott, hogy a 20. században Győr piaca, üzemei még külön jövedelemhez is juttatták a helyi lakosokat akár termelőként, akár bejáró dolgozóként utaztak a városba. Az egykori telkes gazdák és a hegyben lakó zsellérek közötti vagyoni különbség nem volt feltűnő, hiszen a szőlő, a bor, illetve a gyümölcs a kisebb földterületről intenzív munkával aránylag nagyobb jövedelmet biztosított. A falubeliek és hegybeliek, mint a szőlővidéken másutt is, a huszadik század utolsó harmadáig nagyon eltérő identitással, öntudattal rendelkeztek, életformájukban is lényegesen különböztek,

A Pusztai járás A Pusztai járás vízmenti tája

A Pusztai járás területének jellegzetes, a Duna déli, mosoni ága melletti kettős táji adottságot magában foglaló települése Győr szabad királyi város és Gönyü között Győrszentiván. A település határának északi, északnyugati része a Duna árteréig lenyúlik, délen és délkeleten viszont felkapaszkodik a Duna medrét követő teraszos, hullámos, magasabb vidékre. De a szentiváni lakosok szívesen kiterjesztették gazdasági tevékenységüket a Duna medrében a víz munkája révén hol felépülő, hol felszámolódó szigetekre is. Olykor az egyes szigeteket a földmérők rendkívüli alapossággal felmérték, de a természeti földrajzi, vízföldrajzi sajátosságokon kívül a társadalmi, gazdasági, birtoklási elemzésre nem rögzítettek adatokat.

A település 19. századi állapotát nagyszerűen és abszolút hitelesen örökítette meg „Sz. Ivány Helyiségének Földképe Tekintetes Győr Vármegyében" térkép mű, amelyet Tóth Mihály mérnök 1845/46-ban saját felmérése alapján szerkesztett. (GYMSMGYL GYMU 114)

Ez a felmérés arról tanúskodik, hogy a község szinte a határ középpontjában fekszik. A község belterületétől délre, nagyjából ahhoz a terepszinthez alkalmazkodva, amelyikben később a Győr és Komárom közötti vasúti pálya szinte nyílegyenesen épült ki egészen a faluhatárig, szinte minden területet maradéktalanul szántónak osztottak ki. A dűlők nyugat-keleti irányban sűrűn váltják egymást, északtól dél felé 7-9 sorban. A dűlők különösen a délnyugati határrészben szinte geometrikus pontossággal, párhuzamosan vannak kimérve. Jól látszik azonban, hogy a dűlőutak tudatosan alkalmazkodtak a határ szintviszonyaihoz. Közvetlenül a falu alatt, szinte a falu nyugati, keleti határvonalához igazodva két, nagyjából párhuzamos út fut délre. Ennek a két út közé eső résznek a dűlői, táblái sokkal kisebbek, mint a határ nyugati vagy keleti részén. A dűlőkre osztott, földműveléssel hasznosított terület keleti részébe máig tartóan beékelődik az ún. Öreg Szol lök tömbje, ahol egyébként most is folyik a családi gazdaságok kiegészítő, hobbyszerű szőlészkedése. Eredetileg ezen a szőlőhegyen kint való lakásra alkalmatlan présházak, bortároló épületek sorakoztak szinte utcás rendben. Jellegzetes, hogy a falu külső délkeleti részén a dűlők mértani pontossága megszűnik annyira, hogy egyes dűlők az általános nyugat-keleti iránytól eltérnek, olykor észak-déli irányúak. Ezt az magyarázza, hogy a határ keleti, délkeleti részén délkeletről északra, északnyugatra a délebbi magasabb területek vizeit levezető folyások, medrek, rétek, olykor zsombékos, mély fekvésű részek ékelődtek a szántásra alkalmas földhátak, terephullámok közé. Jellegzetes, a természeti földrajzi viszonyokkal magyarázható módon a későbbi topográfiai térképek a falu határának jelentős részén északnyugat-délkeleti irányban rendeződő hátakat, alacsonyabb részeket mutatnak, ami a szélfúvás felületformáló erejét mutatja. A település a falu körüli és a falutól északra eső részén eredetileg a falutól a Dunáig illetve a Duna mente rétjéig és a szigetek rétes területéig hatalmas Közös Legelőt ábrázolt mérnökünk. A nagy kiterjedésű, hatalmas legelőt a Dunát kísérő, legyezőszerűen szétfutó utak szelték át. Ezek egy része a véneki révátkelésre tartott.

A közlegelő közepén a belterület tengelyében a falutól északra is van egy kisebb lakóterületté fejlődött szőlőterület, amely az 1960-as évekre szinte összeépült a település történeti magjával. Lakott hellyé vált, intenzív, gyors növekedésére a 19. század végén, a 20. században Győr közelsége, munkahelykínálata ad magyarázatot.

A Közlegelő keleti felében szinte karéjosan nagy területet foglalt el az Uraság Erdeje nevű rész. A Falu Erdeje a községtől kissé északnyugatra feküdt. Ettől nyugatra a közlegelő nyugati széléig helyezkedtek el azok a csoportosan vagy szigetszerűen, földművelésre, szántásra feltört dűlők, amelyeket a falu jobbágyai apró parcellákba osztva használtak, de mint arról már szóltunk, a futóhomok megindulása miatt hasznavehetetlenné váltak.

Nem tanulság nélküli, ha összevetjük Tóth Mihály 1845/46-ban készült térképét a „Szentivány Helység Határának Kiosztási térképe” állapotrajzával, amelyet Buziássy Mihály 1868-ban készített. (GYMSMGYL GYMU 116) Ebből az derül ki, hogy az elkülönözés és az úrbéri viszonyok rendezése után az uradalom (a pannonhalmi bencés birtokszervezet) átvette a határ északi részének nagyobb területét. Az a rész, ahol a Közös Legelő, a Falu Közös erdeje volt, Uradalmi Birtok néven szerepel, de az uradalom birtokába ment át a győrszentiváni szántók nyugati sarka is. Közben új, geometrikusabb dűlőbeosztás is készült. Az Öregdűlőkön túl fekvő, szabálytalanul kialakított szántókat Bőnyi határra dűlő néven szabályozottan, egységesen parcellázták, bár mély fekvésű részek, a vízállásos, vízfolyásos területek is bekerültek az új parcellák rendszerébe. A vizes, időnkénti vízállásos, réti jelleget a térképek zöld színnel hangsúlyozták. Jellegzetes viszont, hogy a volt urasági erdőbirtok helyén, a volt telkes jobbágyok tulajdonába került részeken térképészünk Új Tagok felirata jelzi a teljes átrendeződést. Lényegesen kisebb területet jelölnek Erdő néven és ennek szomszédságában a hajdani erdősültséget tükröző Fás legelő megjelölés került fel a térképre két helyen is. Jellemző, hogy a Fás legelőként megjelölt területeket több táblára és táblánként parcellákra bontották.