Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Szomszéd András: Félreléptek, megtévedtek? Asszonysorsok Nógrád megyében a 17-19. században
Nézzük a példákat: Az időpont 1654, a hely egy felső-nógrádi helység Nagylám falu. Az eset a következő:4 „... Amiként az előbb mondott alperes - ifj. Tornyos Mátyás - olvasható a megyei jegyzőkönyvben - nem annyira régen, az elmúlt időben félretéve Isten és emberek iránti félelmét, ebben a Nógrád vármegyében Nagylám községen tartózkodó atyjának idősebb Tornyos Mátyásnak szolgáló leányával névszerint Dorottyával - nem átallott paráználkodni, s az ország törvényeiben az ilyenfajta gonosztevők ellen kiszabott büntetésbe ütközni nem rettegett." A büntetés, amitől az elkövető „... ütközni nem rettegett” nem más, mint az 1625. évi 6. t. cikkely, amely „Az anya-feleség- és gyermekgyilkosok, meg a többnejűek elleni eljárásról és azok büntetéséről” rendelkezett, s büntetési tételek között a halál mellett a kínhalál is szerepelt. Hogy valójában mi is lett a sorsuk, ismeretlen. Bár nem közvetlenül a paráznasággal hozható össze a vajákosság, a boszorkányság, de szenvedő alanyaként is legtöbbször a nők szerepeltek. 1656-ban kuruzslás miatt ítélték el Molnár Erzsébetet. Idézem: „Molnár Erzsébet jogosan elítélt kuruzsló asszony amennyiben a megítélt megtisztuláshoz elégséges eskütársakat állítani nem tudott, Losonctól 12 ezer lépésnyi távolságra eső helyre kiűzetik. Nem tartózkodhat közelebb, máskülönben bárki,szabadon megragadhatja, és juttathatja a vármegye törvényszékinek kezibe.” íme a kényszerlakhely-kijelölés 17. századi iskolapéldája. Látszólag a paráználkodás témája ez 1708-ban kelt aktának is, mely a „Litkei Kurva Asszony ellen való Inquisitio” nem éppen hízelgő cimszót viseli.5 A vizsgálat Gábor Erzsébet ellen folyt 1708 májusában, s ez ügyben 19 személyt hallgattak ki, s vették vallomásukat írásba. A tanuknak két kérdésre kellett választ adni. 1. „Tudgya é hallottad az Tanú, hogy Gabor Ersőbet az alőtt egjüt(t) is, másut(t) is - talán itt és ott - paráználkodott, szőtt(!) már az illyettén viseltéért, valamilly helyiségbűi kicsapták, mostis(!) Litkén laktában sokukkal fertelmeskedett úgy annyira, hogy éppen elmerült azon czégéres (élet)vitelében? 2. „Mit tud, mit látott mit hallott fertelmes élete felől a megírt asszonynak vallya meg a Tanú.” A vallomástevők közöl 15 férfi és négy a nő. A férfiak közül a legfiatalabb 24 éves, a legöregebb 80 éves, többségükben 35 évesnél idősebbek. Domkó János 30 év körüli jobbágy vallotta: „Hallotta, hogy Hatvanból rosszélete deciéra? Kycsapták ugyan: Ezen fátensnil lakott Tamóczon. A falu megh parancsolta, házánál ne tartcsa ...” Kovács János a második tanú, aki kb. 80 éves: „Hallotta, hogy (Jász)Fényszarubul Kurvaságáért, az felyül meirt Gábor Erzsébet, (aki) Litkére Gyütt lakni.” A harmadik tanú György Imre, aki már 40 éves már többet tud: Többek között: „Ezen tanú vallya, hogj együtenis gyütt a Faluban a hír a rossz parázna lette iránt, arra nézve a Biró megh parancsolta, a khinél lakott ki verje a házától. Páther Úr(am) magais megh parancsolta hogj ki Litkéről az asszonyt eő Nagysága a maga Ispányával,[veresse ki, mert] Mégh akkor fenyegette Páter Uramat, hogj boront tészen rajta, hogy Tamóczrul ky küldötték.” 4 NML. IV. 1. a. Közgyűlési jkv. 1654. 136.p 4 NML. IV. 1. b. Fase. IV. Nr. 20. 1708. május 12. 6
