Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Bana József: A bordélyházak kialakulása Győr városában (1848-1919)
BANA JÓZSEF A BORDÉLYHÁZAK KIALAKULÁSA GYŐR VÁROSÁBAN (1848-1919) A legősibb szakma képviselőit ma hivatalosan prostituáltnak nevezzük. A múlt században leggyakrabban kéjhölgyekről beszéltek, e szónak a maga idejében még nem volt ennyire pejoratív tartalma. Egy ismert győri bordélyház tulajdonos haláleset felvételi lapján a foglalkozás rovatban ez olvasható „kéjleány tartó”. Ferenc József, Haynau főparancsnokká történő kinevezésekor, így keltezte levelét: „ Kelt császári kéjpalotánkban Schönbrunn-ban ”. A ma is használatos kéjutazás, hasonlóan az előbbi esetekhez, a kéj szónak a tágabbi értelmezése az útmutató: ami a testi élvezeteknek legmagasabb fokán kívül sok kellemes érzést, sokféle gyönyört jelentett, de ismert volt a lelki kéj fogalma is. Győr a múlt század közepén a gabonakereskedelem legjelentősebb vidéki központja volt. Számos fogadóval, kávékiméréssel, amelyek mindig tele voltak a birodalom minden részéből idesereglett kereskedőkkel, hajósokkal, iparosokkal. A parasztság is ide, a híres győri vásárokra hordta a terményeit eladni. Nyilván közülük kerültek ki a bordélyházak látogatói is. 1858-ban a városi sebész által végzett összeírásban 43 kéjhölgy nevét olvashatjuk. Ebből 10 magánszálláson lakott, a maradék 33 hölgyön 22 bordélyos asszony osztozkodott. Egy madámnak rendszerint egy, ritkán két kéjhölgye volt. Egyedül a Bástya utca egyik épületében voltak hárman. Többnyire vendéglőkben, kávékimérésekben dolgoztak a lányok, összesen 11 utcában. A legtöbben a Bástya utcában és az Új téren. A Kádár közben 1858-ban egyedül csak Schmuk Mári tevékenykedett, hivatalosan ő is felszolgáló volt. Tíz hölgyet minősítettek csavargónak. Az egyiküket az orvosi vizsgálat során bujakórosnak találta a városi sebész és kórházba utalta. A 43 prostituáltból 17 volt győri születésű, 6 megyebeli, 18 Magyarország más vidékén, kettő pedig külföldön született. Minden nyilvántartott kéjhölgynek a nevére kiállítottak úgynevezett biztosító könyvet, mely tartalmazta az illető személyi adatait, egy tízpontos figyelmeztetést, az üres oldalakra pedig a hatóságok, valamint a kijelölt orvosok írták be észrevételeiket. Az összeírást végző városi sebészt 1858-ban állásából elbocsátották, mivel a kéjhölgyeket megzsarolta és a megengedettnél magasabb vizsgálati díjat szedett.1 A városi sebész ezidőben havonta jelentette a kéjhölgyek orvosi vizsgálati eredményeit Győr kapitányi hivatalának. így mintegy tíz év részletes kimutatása áll rendelkezésünkre. Az itt előforduló neveket olvasván felvetődik e kérdés, hogy esetenként felvett ún. „művésznevekkel" állunk szemben, mint pl. Kupi Lizi, Eper Kati, Boszó Lujzi.2 1869-ben az angol kir. nagykövetség kérésére, a m. kir. belügyminiszter utasítására az egész országban adatokat gyűjtöttek a magyar állam területén működő prosti' PÍROSLÁMPÁS ÉVSZÁZADOK - Nyomatékkai Győr városára. Felelős szerkesztő: Bana József. 1998. 2 GYVL. Győr város kaptányi hivatalának iratai 1859/103 15
