Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)

Horváth László: Régi hevesi bordélyok

1860-as évek végén jelezték1, szorító egészségügyi kényszertől hajtva, de a rendeletalkotás lehetősége a megye kezében van.

Hazánkban a prostitúciót soha sem szabályozta törvény. Egyes megyék vagy törvényhatósági joggal felruházott városok önálló hatáskörben, esetleg más hazai vagy külföldi rendelkezések analógiájára alkották meg szabályrendeleteiket. A későbbiek során a kihágási - 1879. XL.te. valamint az ehhez kapcsolódó 1880. XXXVII. te.7 8 - és az egészségügyi törvény - 1876. XIV. te.9 * 11 - szolgált némi támpontként, de ezek legfeljebb arról intézkedtek, hogy milyen büntetés illeti a rájuk vonatkozó szabályokat be nem tartó kéjnőket és ennek kirovására ki az illetékes.

A korabeli hivatalos közegek a XIX, század második felében megtalálni vélték a súlyos közegészségügyi és közrendészeti gondok csodaszerét, a bordélyházat. Elsődleges törekvéssé vált a legtöbb helyen, hogy az összes kéjnőt az ilyen típusú intézmény falai közé szorítsák. (Lásd: Pesten 1867-ben, illetve Egerben 1890-ben'0). A régebbről működő kéjnőtelepeket, korábbi örömtanyákat is igyekeztek átalakítani. A század végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenőrzés szempontjából bármilyen praktikus is a bordélyházrendszer, a kéjelgést csak és kizárólag erre nem lehet korlátozni. Legálisan vagy - ha erre nincs mód - illegálisan a magánkéjnő intézménye is fönnmaradt. A kéjnők szolgáltatását igénybevevők egy része - kezdetben általában a tehetősebbek - sokszor kerülték a hivatalos bordélyházakat, s a kevésbé feltűnő bérelt lakásokat részesitették előnyben."

Törvényi szabályozás híján ezért törvényhatóságként más és más rendelkezések éltek. Heves megyében is a helyi viszonyok alakítják a szabályozást. A legtöbb település Pest város 1867. évi szabályrendeletét12 másolja, idomítja a helyi viszonyokhoz. Gyöngyösön meglepően korán, már Pesttel egyidőben felmerült a szabályalkotás gondolata Hanák Vendel városi főorvosnál.13 De még évekig a város rendelet híján legfeljebb csak a titkos prostitúciót űzők bírságolására, büntetésére törekedhetett, ahelyett, hogy egy kéjelgési vagy bordélyházi szabályrendelettel ezen személyeket nyilvános intézménybe helyezte volna el.

Gyöngyös tehát 1879-ben már elkészítette a maga rendszabály-tervezetét, a Bordélyügy és annak rendezését.14 Ez a gyöngyösi kezdeményezés abból a szempontból is figyelemreméltó, mely meg sem próbálja követni a pesti mintát. A szabályzatot dr. Vezekényi István kórházigazgató készítette, s a közegészségügyi bizottság minimális módosítással terjeszti a megyéhez elfogadásra.

Már ez a tervezet a bordélyházat helyezi előtérbe, mint az ellenőrzött, ellenőrizhető kéjelgés támogatandó helyszínét. (Bár a tervezet mindvégig számolt a bordélyházi kéj nő mellett a magánkéjnő intézményével is). Összességében azonban megállapítható, hogy

7 HML.V-101/b/15 XXIV. Fás. A kéjhölgyek megrendszabályozása (1867.) Hanák Vendel Gyöngyös városi főorvos előterjesztése

’ Magyar büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Kiemelten a 81. par. foglalkozik a kéjnőkkel.

" A közegészségügy rendezésére alkotott törvény a kihágás után járó bírságpénzeket egységesíti.

“A pesti rendeletet közli MIKLÓSSY János 1989. 34-49., illetve Eger város bordély-házainak rendszabályai (1890.) közli HORVÁTH László 1996. 177-180.

11 HORVÁTH László 1996. 181.

Többek között szószerint közli MIKL 'SSY János 1989. 39.49.

' HML. V 101/b/15. XXIV. fasc. kéjhölgyek megrendszabályozása (1867.)

17 HML.V- 101/b/2. VIII-2. Gyöngyös város tanácsának iratai. Bordélyügy rendezése (1879.)

108