Borbély János: Vaskakas 1594-1598. Győr eleste és visszavétele. Történelmi képeskönyv. (Győr, 1998.
A védők kétségbeejtő helyzete megsokszorozta erőfeszítésüket. Schwarzenberg csapatait lassanként visszaszorították a Fehérvári kapu irányába, ki a várból. Pálffy kétezer lovasa és ezer puskás hajdúja élén a szabadhegyi dombok takarásában várakozott. Ugyanis fennállt annak a veszélye, hogy a török védők a vár egy másik kapuján csapatokat küldenek ki és kívülről behatolva a Fehérvári kapun át hátba támadhatják a már benn harcoló zsoldosokat. A várból érkező, szorító hírek és a visszavonuló sebesültek látványa döntés elé állította Pálffy főkapitányt: vagy tovább várakozik, vagy hátvéd nélkül hagyva a bent harcolókat, katonáival megpróbálja eldönteni a küzdelmet. Mindkét esetben nagy kockázatot vállal! 42. - Pálffy főkapitány: - Lóról le! Isten segíts! Rohamra fiaim! I hre bedrängte Lage ließ die Kampfkraft der Burgverteidiger anwachsen. Die Truppen von Schwarzenberg wurden allmählich in die Richtung des Fehérvárer Tores zurückgedrängt, aus der Bing heraus. Palffy wartete mit seinen zweitausend Reitern und tausend Haiducken hinter den 1 lügcln von Szabadhegy. Es bestand aber die Gefahr, daß die Türken Soldaten durch ein anderes Burgtor ausschicken, die sich dann dem Fehérvárer for von außen nähern und die schon im Bürginnen! kämpfenden Söldner von hinten angreifen. Die Nachrichten aus der Burg und der Anblick der zurückdrängenden Verletzten stellten I lauptmann Palffy vor die Entscheidung: Entweder wartet er weiter ab, oder er läßt seine in der Burg kämpfenden Männer ohne Rückendeckung und versucht mit seinen Soldaten den Kampf zu entscheiden. In beiden Fällen geht er ein großes Risiko ein! 42. I lai ipti mu in Palffy: - Vom Pferd ab! Gott stehe uns! Auf zum Sturmangriff! T he disappointing situation of the defenders multiplied their power. They slowly forced back the troops of Schwarzenberg towards the Fehérvár Gate, out of the castle. Pálffy with his 2000 cavalrymen and 1000 infantry-men were waiting in the shadow of the hills of Szabadhegy. There was a risk that the Turkish defenders would send troops out of another gate of the castle and invading from outside the Fehérvár Gate they could attack the merrenary troops who were fighting in the castle. The bad news from the castle and the sight of the injured people made Commander-in-Chief Pálffy come to a decision, either he was waiting onward or leaving the fighters without help he tries to settle the battle with the help of his soldiers. In both situations he will take an enormous risk. 42. Commander-in-Chief Pálffy: - Off the horses! Lord may help us! Attack my sons!
