Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655-1699 (Győr, 1997)

Végrendeletek

noscálhattyab)) azok czenyaltattyák meg ezen censusomnak defalcatioiával,11 es nagy kárommal, az mint az Auszughokbot' ki tetőzik, noha en írás tudatlan leven s enyire adis gondolkodván sokakról irast nem vöttem, meg elegedven azal, hogy reá költ, es ninczen. Az hatodik punctumat sem tartotta meg az osztálynak, mert noha abban az va­gyon, hogy az boltok jövedelmit uy esztendőre beszedvén három egyenlő részre osztassák miközöttünk, mindazáltal csakhamar az osztály után változások estek ezen punctum ellen. Az mely változásra jóllehet néhai Harczi István vöm is adott okot, én sem ellenzettem, mindazáltal csak azt akarom mondani, hogy az egyenlőség meg nem tartatott, mert noha az édes fiammal kettőnknek jutottak az felső házak 16 esz­tendeje, mitől fogva csak maga bírta és bírja, esztendőnként 35 forintot vevén fel az béribe. Az házak alatt pedig öt boltot bír, kinek ketteitől annuatim9 ) vészén 60 forin­tot, az harmadiktól 25 forintot, az negyediktől 12 forintot, az ötödiktől 8 forintot. Az leányom pedig csak két boltot bír, kiktől vészén 35 forintot. Magam bírtam s bírok csak egy boltot, kitől esztendőt áltál szoktak fizetni 25 forintot. Kitetszik ezekből, minemű egyenes osztozás volt s vagyon az ház és boltok jövedelminek elosztásában. Abban is igen megkárosodtam, hogy az mely boltot most Czáyner György bír egész két esztendőre való jövedelmit. 50 forintot az élőt tőt epületekert ben fogta, azon felyulis három forintot úgy hogy két esztendőben semmi hasznát nem vöttem vagy vehettem, hanem az leányomra nézendő boltnak Censussából vöttem fel naponként való táplálásomra 8 forintot Ilyesnetol. Azt sem mondhattya az édes fiam, hogy az eges után az házakat és boltokat maga pénzivei építette volna meg, mert azoknak fedelit, es sendelezesit néhai Harczi István vöm csenyáltatta, mely kőltségh es adosságh ez mai napigis fen vagyon. Az házak­nak pedig és boltoknak romladőzőt kő falait, es a mi siikség volt. felyül emletet Luknerek epitettek meg, hatszáz forintot reá költvén, az mely hatszáz forintért hat esztendeig bírták azon házakat és boltokat, kiknek béribe esztendőnként száz száz forint defalcáltatot:'0 ’ és így magok váltották ki magokat hat esztendő alatt. De an­nak nem hat esztendeié hogy ki tőit az épületre erogaltatotu ’ summa, hanem tizennyolcz esztendeinelis több. Nem mondom azt, hogy ennyi esztendők alatt ugyan semmit nem adott volna az édes fiam, mert egyszeris maszoris adott talán mintegy negyven forintig valót. Ha többet adotis tudom fel vagyon nála Írva. Aztis azon hazak, es boltok iovedelmibol attae avagy Isten neviben, mint még szűkült edes Annyának maga tudgya. Mindazál­tal akármiképpen atta, Isten legyen megjutalmaztatója az édes fiam jócselekedetinek. Ezeket, amint elein emlittem, nem gyíílölségből vagy valakinek kárára igyekező szándékból, hanem jó lelkiismeretemből és gyermekimhez való szeretetemből, azok között támadható egyenetlenségnek és gyűlölségnek le szallitto es meg czendesittő szándékomból írattam s kérem is az édes gyermekimet Istenért és lelkek üdvössége­kért, az egymás között való gyülölséget eltávoztassák, az atyafiúi szeretetet megtart­sák. Es ha mi oly versengés egy más közöt tamadna, ez írásomat emberségés bölcz itiletü ertelmes emberek itiletek ala vessek, es a mit azok találnak azon nyugod- gyanak megh. Hogy pédig en az első osztálykor Atyám házától hozot lovaimról 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom