Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból II. 1631-1654 (Győr, 1996)

Végrendeletek

Az jégveremnek az felét hagyom az ötvös céhnek.

Az Szigethy kertemet hagyom az gazdámasszonynak magának, szabad legyen vele, ha meghal ő is kinek hagyja.

Az testamentomosoknak hagyok egy egy tallért.

Datum Jaurini die 20 Nouembris Anno Domini 1634.

Végr. könyve 2. köt. 113-116. o.

Másolat.

A végrendelet szövege alatt két tanú aláírásának másolata — „Coram me Martino Egry Judlium Comitatus Jaurinensis” ill. „Coram me Joanne Pereztegy aliter Eottueos” —, majd rövid utalás a káptalan megerősítésére.

1. ) A bemásolt végrendelet címe: „Testamentaria dispositio Joannis Tholnay Ciuis oppidi Jauriensis,

die 28 Nouembris praesentata et eodem die Confirmata.”

2. ) Skarlát: szövetfajta.

3. ) Adiudicata: ítélet, odaítélő levél.

123.

Stahel Tamás végrendelete

1634. december 12.2 )

Atyának és Fiúnak és Szentlélek Ur Istennek nevében Amen.

Én Stahel Tamás nemes személy, győri polgár és kereskedő ember, betegen ágyamban feküdvén, elmémben mindazáltal helyén lévén, tudván azt valóságossan, hogy ez testi halált egyszer minden élő embernek meg kellessék kóstolni, az én javaim felől, mellyekkel Isten világi éltemben meglátogatott, teszek illyen rendelést az nemzetes Virgilius Bekaria, az tisztelendő Freysteter György győri városi eskütt és Isaak Bimmer győri városi polgár, mint jóakaró szomszéd uraim előtt, az mint rend szerint megírván következik.

Elsőben ajánlom az én bűnös lelkemet az teremtő Istennek szent kezeiben, testemet penig az földnek gyomrában, hogy tisztességessen eltemettessék.

2. Az Győri Nemes Káptalan Uraknak hagyok tizenkét ezüst tallért.

3. Az házi szegényeknek hagyok hogy adgyanak négy magyar forintot.

4. Az kiknek adós vagyok, avagy az kik ez ellenben nekem adossak, az en Laystromombol ky teczyk uilagossan, mellyet gazdámasszony jól tud. Kérem ezért az én jóakaró gazdámasszonyt, hogy minden adóssimat megelégítse, beszedvén adósságimat, hogy holtom után reám senki gonoszt ne mondgyon.

5. Az előbbeni gazdámasszonytól maratt volt egy Justina nevű leányom, kit az Úr Isten ez világból kiszóllított, maradott az megnevezett leányomnak egy gyermekecs- kéje: annak hagyok ötven rénes forintot, hogy adgyon gazdámasszony, az midőn emberkort ér; ha penig holta történnék az gyermeknek, az megnevezett ötven rénes forint az én két leányomra, Christinara és Rosinara visszaszálljon.

37