Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
D. Szakács Anita: Magyaróvár privilegizált mezőváros 16. századi tanácsülési jegyzőkönyvének közzéadásáról
D. Szakács Anita MAGYARÓVÁR PRIVILEGIZÁLT MEZŐVÁROS 16. SZÁZADI TANÁCSÜLÉSI JEGYZŐKÖNYVÉNEK KÖZZÉADÁSÁRÓL A 16. század utolsó harmadában Magyaróvár/Óvár (Altenburg, Ungarisch Altenburg) mezőváros, a Habsburg uralkodó tulajdonában álló, az Alsó-ausztriai Kamara által kezelt óriási magyaróvári uradalom - amelyhez az 1593/1594-es vármegyei portaösszeírás szerint Moson vármegyei adózó portáinak közel 2/3-a (21 településen 445,5 porta, azaz 60,7%) tartozott1 - központja volt. Miképpen a régióban speciális társadalomszerkezetű Moson vármegye kora újkori nemesi, avagy paraszti társadalmáról, úgy az egykorú település szerkezetéről, hierarchiájáról is alig rendelkezünk némi ismerettel. Pedig miképpen birtokszerkezetének egyik meghatározó elemét a magyaróvári uradalom, úgy településszerkezetének egyik sajátosságát, e dominium több, egymáshoz közeli, eltérő gazdasági, közlekedés-földrajzi környezetben fekvő, fejlett mezővárosa jelentette (pl. ilyen volt Moson vármegyében: Magyaróvár, Moson, Rajka, Nezsider, Zurány; Sopron vármegyében Ruszt).2 Már a kutatás eddigi eredményei is érzékeltetik, hogy ez a mezőváros állomány, illetve annak domináns települései, már a 16. század középső harmadától fejlett, döntően német nyelvű hivatali írásbeliséggel rendelkeztek. Közülük a szőlőtermeléséről híres, jelentős vámforgalmat lebonyolító Fertő-parti Nezsiderből 1561 -tői maradtak fenn az első, német nyelvű tanácsülési jegyzőkönyv (Rathsprotokoll). Ugyanebből az esztendőből (1561) a borkereskedelméről ismert nagyhírű mezővárosból, az ugyancsak Fertő-parti Rusztról hegykönyv (Bergbuch), másfél évtizeddel későbbi esztendőtől, 1576-tól, pedig folyamatosan vezetett árvakönyv (Waisenbuch) maradt fenn. E tendenciába illik, annak kronológiailag következő lépcsőfokai Magyaróvár mezőváros 1581-1582. évi bejegyzéseket tartalmazó tanácsülési jegyzőkönyve.3 A magyaróvári tanácsülési jegyzőkönyv - nezsiderivel szemben - letisztult szerkezetét tekintve cseppet sem kizárható, hogy a fennmaradt protokollum nem az első, ami a magyaróvári mezővárosi kancellárián készülhetett. E kérdéskörre más dimenzióból, a nyugatdunántúli térség városi hivatali írásbeliségének nézőpontjából is érdemes egy pillantást vetni. Aló. század második harmadának végén a térség mezővárosaiban megjelentek a nemzeti nyelveken vezetett városi könyvek, melyek döntően a különböző szerkezetű tanácsülési és bíráskodási jegyzőkönyvekben öltöttek testet. Ugyanakkor a fentiekben jelzett német nyelvű hivatali írásbeliség 1 DOMINKOVITS, 2001. 305. 2 Természetes, nem feledhető az ugyancsak fejlett írásbeliségű Halászi mezőváros sem. Az uradalomra: KENYERES, 2002. 387-390., KENYERES, 2009. 65-66., 90-94., 230-238., 414-427. A vizsgált térség földrajzi sajátosságaira, egykorú térképi ábrázolásaira: CSAPLOVITS, 2005. 139-205. 3 ALTB, 1963. 465., 471., DOMINKOVITS, 2009. 82., Nezsider 16. századi történetére: GMAS, sd. 97-103. 41
