Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
Kenyeres István: Magyaróvár a 16. században
Kenyeres István MAGYARÓVÁR A 16. SZÁZADBAN Az alábbi tanulmány célja, hogy rövid áttekintést nyújtson aló. századi Magyaróvár településről, ezzel segítse elő a jelen kötetben közölt 1581-1582. évi városi tanácsülési jegyzőkönyv jobb megérthetőségét. Előre kell bocsátanunk, hogy igen kevés ismerettel rendelkezünk Magyaróvár késő középkori - kora újkori történetéről, aminek az elsődleges oka az, hogy a város levéltárában a 17. század vége előtti időszakból - éppen az említett jegyzőkönyvek kivételével - gyakorlatilag nem maradt ránk érdemi forrásanyag. Az alábbiakban a szakirodalom eredményei1 mellett a Magyar Országos Levéltár anyagaira és más levéltárakban, főként a bécsi Osztrák Állami Levéltárban, vagy az Országos Széchényi Könyvtárban fennmaradt, mennyiségük és töredékes voltuk ellenére kiemelkedő forrásértékkel bíró anyagokra fogunk támaszkodni. Ezen források közül is témánk szempontjából kiemelkedő forrásértékűek a magyaróvári uradalom 1525 és 1566 körüli időre datált urbáriumai, valamint a páratlan gazdaságtörténeti forrásnak számító magyaróvári uradalmi számadáskönyvek, amelyek teljes egészükben az 1536., 1538-1542. évekből maradtak ránk. Magyaróvár a késő-középkorban - a város jogállása Castrum Owar, németül Altenburg, a 16. századtól Ungarisch Altenburg későközépkori viszonyaiból mi itt csak az alábbi, a vizsgált korszak tekintetében releváns tényezőkre szeretnénk felhívni a figyelmet. Magyaróvár vára és városa valószínűleg a mosoni ispáni vár 13. századi pusztulásával kapcsolatosan kezdett egyre jelentősebbé válni, olyannyira, hogy ez a település és a vár lett a megye legjelentősebb központja a 14. század közepére. Ebben az ispáni székhely áthelyeződése és Moson háttérbe szorulása mellett jelentős szerepe volt a Bécs-Pozsony-Buda nemzetközi jelentőségű kereskedelmi útvonal melletti fekvése, ami a kereskedelembe való bekapcsolódás, piacközponttá válás és kézművesipar megtelepedése következtében lehetővé tette a város lakosságának gyarapodását, erősödését. Ennek a fejlődésnek lett a hozadéka a város földesura, Erzsébet királyné által 1354-ben kiadott, majd fia, Nagy Lajos király által 1357-ben megerősített, a magyarországi várostörténetben különlegesnek számító privilégium. Az Óvárra vonatkozó irodalom által többször is elemzett, publikált kiváltságlevél ugyanis formálisan az ország első számú városának számító Budával azonos jogállást látszott biztosítani a városnak: büntető- és polgári ügyekben való szabad bíráskodást, pallosjogot (jus gladii), szabad plébános választást (jus patronatus), a 1 Különösen a Gecsényi Lajos szerkesztette: Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez c. tanulmánykötetre kell utalnunk: Pusztai, 1979. Prickler, 1979., Mihály, 1979. Ld. még Hegedűs, 2001., Hegedűs, 2004. 7
