Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
Mihály Ferenc: Magyaróvár mezőváros tanácsülési és bíráskodási jegyzőkönyve 1581-1582. A kéziratot sajtó alá rendezte: D. Szakács Anita
36. (1.70.v.-72.r.) Hans Engelramb (Englramb) itteni polgár és bognár feleségének, mint felperesnek a panasza Mathäus Hauer ugyancsak itteni polgár és külső tanácstag felesége, mint bepanaszolt ellen. A perbefogott bepanaszolt már régóta ellenséges viszonyban volt a panaszossal, éls miután ő állapotos lévén szülése előtt a legméltóságosabb szentséggel akarta magát elláttatni, nagyanyját az idős Joachim Schneider feleségét elküldte hozzá, hogy az megkérdezze tőle, miért haragszik rá, mivel bántotta meg, mondja meg világosan, hogy bocsánatot kérhessen. Mindezekre alperes kifejtette, egy férfi jött el hozzá és elmondta: a bognárné őt szajhának nevezte, és a másik kurva, az új kocsmárosné lenne; s még legalább négy másikat is fel tudna sorolni. Mivel vádlott mindezt egy férfitől hallotta állítása szerint, ezért felperes kéri a férfi előállítását, hiszen őt igazságtalanság érte, s az ellene felhozott vádak nem engedik meg, hogy az ügy tisztázásától csak úgy eltekintsen. A felhozott vádakat Mathäus Hauer felesége a leghatározottabban tagadja és előadja, hogy ő soha ilyeneket nem beszélt, még kevésbé sem hallotta azt egy férfitől és nem is tud másfajta ellenségeskedésről sem azon kívül, hogy egy évvel ezelőtt ő a panaszost, amikor az a templomban egy kissé a kabátjára lépett, könnyelmű szajhának és magyar kancának gyalázta. Idősebb Joachim Schneider felesége a bíróság felszólítására a következő vallomást teszi: bognárné panasza megfelel a valóságnak; hogy az új kocsmárosné ilyenféle lenne, arról nem hallott Hauernétól; más egyebet nem tud mondani. Ezután a bíró és a tanács meghallgatva mindkét fél előadott panaszát, figyelembe véve, hogy mindkét asszony állapotos, valamint az ügyben hitelt érdemlő bizonyítékokat nem tudtak felhozni, az ügyet és a tárgyalást lezártnak tekinti, felszólítva a feleket, hogy kérjenek egymástól bocsánatot és a jövőben az ilyen léha, becsületsértő, gonosz tusakodást, amelynek kellő alapja sincs, büntetés kilátásba helyezése mellett mellőzzék. 37. (I. 72.r.-73.r.) Az itteni magyar aranyműves egyrészről, valamint másrészről Hans/János fürdősmester felesége három liba miatt jelent meg a bíróság előtt. A felek mindegyike a maga jogát hangoztatja a libákhoz, és azokat a sajátjának tekinti. A bíró úr és a tanács az ügyben hozott végzése alapján elrendelte, hogy mivel minden liba egymáshoz hasonló és jel nélkül egyiket a másiktól megkülönböztetni nem lehet, sőt a leggondosabb vizsgálat után sem lehetséges a tulajdonjog megállapítása, a bíróság elrendeli a libák eladását és a libák árát a céhek szegényei között kell szétosztani. Továbbá meghagyja, hogy a felek 10 tallér büntetés kilátásba helyezése mellett a továbbiakban tartózkodjanak a perlekedéstől, egymásnak kezet nyújtva ígérjenek egymásnak keresztényi jó barátságot. 1581. június 7. 38. (I. 74.r.- 75.r.) Christoph Amberpach a magyaróvári (Hungerischenn Altenburg) császári királyi főharmincadhivatal ellenőrének az írásbeli folyamodására a bíróság elé 62
