Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)
D. Szakács Anita: Magyaróvár privilegizált mezőváros 16. századi tanácsülési jegyzőkönyvének közzéadásáról
ez a két mutató két nyelven (magyarul-németül) készült. A legtöbb problémát a személynévmutató adatfelvétele jelentette. Ennek készítése az eredeti német szövegen alapult, de figyelembe vettük a szövegekben is biztosan lekövethető etnikai különbözőségeket (a döntően torzult formában megjelenő magyar, és a német névanyag), a forrás adta etnikai meghatározásokat, valamint Kenyeres István tanulmányában az ezzel kapcsolatban készült beazonosításokat, az ott közölt névsorokat is. Ezúttal is hangsúlyozni kell: a kora újkori német hivatali írásbeliségű Magyaróvár mind városvezetése, mind lakossága vegyes, német, magyar etnikumú volt, minden bizonnyal a hétköznapi együttélésben a többnyelvűség evidenciának számított közöttük. A magyar személyek nevei - melyek esetében biztos fogódzót a tisztújítással kapcsolatos jegyzőkönyvek adtak, olykor a keresztnév, vezetéknév használata is némi segítséget nyújtott lehetőség szerint rekonstruálásra, átírásra kerültek, de a névanyag teljes körű magyarításától, avagy a szövegben írt német névalakokra történő átírástól egyaránt mind a közzéadó, mind a mutatók készítője tartózkodott. Ez a megoldás is vitatható, bizonytalanságok fennmaradtak. Nem csoda, hisz a forrás kezelésének legproblémásabb része ez. A már említett torzult magyar neveket az alábbi példák is illusztrálhatják: Secerus = Szekeres, Schoß = Sós, Tobay = Dobay. Az etnikai, nyelvi mikrovizsgálatokban szinte a személyekre lebontott pontos névhasználat analízise adhat további útmutatást, pl. a vezetéknév és a keresztnév együttes, következetes használata. Ugyanakkor - bár szerény számban - de esetünkben is jelentkezik a foglalkozásnév, mint újabb megkülönböztető név használata, ami ismét csak felkerősíti az analógiás névtani elemzés szükségességét. Nem túlzás annak kijelentése, hogy az 1581-1582. évi magyaróvári tanácsülési jegyzőkönyv személynévanyagának nyelvészeti, történeti elemzése a témakör hagyományos vizsgálati szempontjai mellett (pl. foglalkozás nevek, származásra utaló nevek) a kora újkori nyugat-magyarországi mezővárosi névadás etnikus, interetnikus vonatkozásaira is rámutathatna.22 A forrásban szereplő megyei helynevekkel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet Moson vármegye történeti helynévtárával történő összevetésre,23 valamint a bécsi helynevek beazonosítása, funkcionális kutatása kapcsán a város utcanév-anyagának a kialakulásáról készült kézikönyvre.24 A szöveggondozó és közzéadó e sorokban szeretné megköszönni Néma Sándornak, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára igazgatójának, hogy a forrás megjelentetését intézménye szakmai munkájába integrálta, a forrás közzéadását messzemenően segítette. Elasonlóképpen itt szeretné megköszönni Dr. Gecsényi Lajosnak a szöveggondozás, 22 A névhasználat összetettségét, az eredeti névalakokhoz történő ragaszkodást, a túlzott névmagyarosítás alkalmazását, valamint további speciális problémát jelez az ekkor már horvát lakosokkal is rendelkező Bezenyéről származó Zschornne Niclos esete. Ugyanis őt egy gyors „névmagyarosítással” „Csornai”-ként is lehet hívni, mely név akár még a Rábaköz és Magyaróvár kapcsolataira is utalhatna, de Bezenyéről származó horvát férfiként, magyar nyelvi környezetben, névromlással akár egyszerűen „Feketé’-ként is magyarítható (Nr. 88-89.). 23 A település- és helynevek beazonosításához használt kötet: SZASZKÓNÉ, 1993. 24 PERGER, 1991. 46
