Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)

Kenyeres István: Magyaróvár a 16. században

akkor is meglehetett, illetve a plébános házhelyét, tehát feltehetőleg 35 telek lehetett a településen. Ehhez képest négy évtizeddel később 26 házhellyel több szerepel az összeírásban, a polgári telkek száma 33-ról 56-ra, 70%-al növekedett! Ez mindenképpen utalhat a városnak a Mohács utáni pusztítást (különösen az 1529. évi) követő, nyilván a marhakereskedelem felfutásának köszönhető felvirágzására, gyarapodására. A nevek írása alapján feltehetően 27 magyart találunk, tehát a lakosság (ekkor 55 polgárjoggal rendelkezőt ismerünk) közel a fele magyar lehetett! Ez volt a gyarapodáson túl a másik lényeges változás a város lakosságának szerkezetében, amit már előrevetítettek az 1530-1540-es évek magyaróvári polgárnevei alapján levont következtetések. Bár nem tudjuk biztosan, de feltehetőleg a város népességének gyarapodása a magyarok betelepülésének köszönhető, sőt a fenti forrás arra a felvetésre is okot adhat, hogy az óvári belváros második számú fő utcája, a Magyar utca ekkor, tehát a Mohácsot követő évtizedekben, az 1530-1540-es években jöhetett létre. Foglalkozási csoportok meghatározása ugyanakkor ekkoriban már meglehetősen problematikus, hiszen a nevek alapján erre nemigen vállalkozhatunk. Mindenesetre a magyarok között 3 szabóra, 2 mészárosra, egy szekeresre, míg a németek között egy kovácsra és egy bognárra utaló, ám ekkor már korántsem a foglalkozást magában hordozó családnévről van tudomásunk. Ezt támasztja alá, hogy a két magyar nemzetiségű, Mészáros nevű polgár közül Mészáros Andrásról tudjuk, hogy kereskedő (is) volt.56 Rajta kívül a foglalkozásuk révén említett cserzővarga (Ochsel Lederer) és a fürdős (Maister Balthauser baader) esetén lehetünk biztosak a foglalkozás tekintetében, illetve a táblázatban a 27. sorszám alatt szereplő Michael Kober-ről tudjuk, hogy a magyaróvári uradalom rentmeister-e, számvevője volt. Rajtuk kívül a családi névazonosság alapján esetleg feltehetjük, hogy Sós György vagy Gergely57 is kereskedő volt, ugyanis 1557-ből adatunk van egy Sós Gergely nevű, nagy tételben marhákkal kereskedő magyaróvári polgárról, aki egyébként Székesfehérvárról, és annak török kézre kerülésekor költözött apjával a városba.58

A foglalkozási megoszlás kérdéskörében az 1581-1582-es tanácsülési jegyzőkönyv adataira már jobban támaszkodhatunk:

56 Kalmár János soproni kereskedővel közös ügyletére ld. ÖStA HFU RN 32. Konv. 1576. július föl. 33-56.

57 Ld. az 1581-1582. évi polgárjegyzéket a 3. táblázat 36. sorában.

58 ÖStA HFU RN 6. Konv. 1557. február föl. 1-4.

26