Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)

Kenyeres István: Magyaróvár a 16. században

26.

Kürschner, Wenzel

Wentzl Khursner

Szűcs

27.

Wienberger, Leonhart

Leonhart Weinperger

28.

Fleischhacker, Sigmund

Sigmund Fleyschaker

Mészáros

29.

Saliter, Hans

Hanns Salittrer

30.

Lang, Stephan

Stephan Lang

31.

Leimer, Thomas

Thoman Leyrner

32.

Fischer, Mathias

Mathes Vischer

Halász

33.

Fischer, Hans

Hanns Vischer

Halász

Az urbáriumban a neveken kívül mást nem találunk Magyaróvárnál, illetve azt az egy pluszinformációt, hogy Hans Stosenhimmel 3 házat is bír. Nem olvashatunk ugyanakkor semmilyen, a mezőváros által az uradalomnak fizetendő cenzusról, ajándékról stb. Ez a tény is utal arra, hogy ekkor még a földesúr, aki ekkor Mária királyné volt, elismerte az 1354. évi kiváltságokat. De ez a megállapítás a Szentgyörgyiekre is vonatkoztatható, hiszen az urbárium az ő gyakorlatukat rögzíti, amit bizonyítanak az összeírás keletkezési körülményei is.47 Az urbárium a többi mezővárosnál ugyanakkor felsorolja minden névnél a telek méretét (egész, fél, negyed stb.) és az azok után telkenként fizetendő járandóságokat. Ebből arra következtethetünk, hogy Óvár mezőváros valóban egy összegben fizethette le a földesúri adóját, azonban annak összegéről itt nincs tudomásunk.

A forrás alapján tehát 33 polgárjoggal, és így városi házzal rendelkező lakosa volt Óvárnak, illetve a 3 házat tulajdonló Stosenhimmellel együtt 35 saját házhelye lehetett a városnak, amihez az uradalomhoz tartozó királynéi ház számítható még.

Szinte valamennyi polgárjoggal rendelkezőt a névalakok alapján német nemzetiségűnek tekinthetjük (kérdéses pl. a Linzből (?) származó, magyarosan Farkasnak írt személy esete). Persze nem kizárt, hogy amennyiben a családnevek mögött foglalkozásnevek vannak, akkor tükörfordítás esetén magyarok is lehettek köztük, de nem jelentős számban.

Amennyiben eljátszunk azzal a feltevéssel, hogy a késő-középkorban még joggal sejthető a foglalkozás a személyek megnevezése mögött,48 akkor 4 halászt, 3 mészárost, 2 cipészt és egy-egy takácsot, szűcsöt, posztónyírót, kovácsot és szatócsot tételezhetünk fel. Ha iparáganként nézzük, akkor az élelmiszeripar a meghatározó iparág a 4 halásszal és a 3 mészárossal. A halászok szerepe biztosan jelentős lehetett, hiszen a Mosoni-Dunán jelentős halászat zajlott ekkor és a későbbiekben is, sokan űzték ezt a foglalkozást a város polgárai között. A mészárosok helyzete szerintem egy kicsit más, valószínűleg nem volt szükség ennyi mészáros foglalkozásúra. Tudjuk, hogy a városnak aló. század második felében mindössze két hússzéke volt.49 Öten tartoztak a ruhaiparhoz, 1 a

47 Kenyeres, 2005.

48 Ld. pl. Kubinyi, 2009. 172-178.

49 Összehasonlításul: Budának 1525-ben pl. 35 mészárszéke volt, ugyanakkor lakosságát 13.500 főre lehet becsülni, szemben Óvár ekkoriban kb. 150-200 fős lakosságával. Egyes szerzők 150 polgárra számolnak egy mészárost. Kubinyi, 2008. 49-53.

19