Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár Tanácsának Törvénykezési Jegyzőkönyvei az 1581-1582. években (Győr, 2012)

Kenyeres István: Magyaróvár a 16. században

században szabad királyi városi címet elérő Ruszt esetében hogyan érvényesültek a kapitány fenti jogkörei.) A kapitánynak komoly teendői voltak az uradalomhoz bérelt tizedek adminisztrációja, illetve a főként Ruszt és Nezsider környékén meghatározó szőlőművelés kapcsán.32 Szintén kiemelendő, hogy az óvári kapitány volt az uradalmi úriszék, az osztrák mintára Bannteiding-nek nevezett törvényszék élén, ő ítélkezett a hozzá fellebbezett, avagy nagyobb súlyú büntetőperekben.33 A kapitány, mint a megye ispánja ítélkezett a megyei törvényszéken is, azaz a magyaróvári úriszék járt el a jobbágyok, mezővárosi polgárok megyei törvényszéki ügyeiben is.34 A már említett óvári számvevő elsősorban a kapitány udvarbírói, tehát gazdaságirányítási szerepkörét vette át. Érdemes kiemelni a számvevőnek a bécsi udvari istállók ellátásban és a katonai élelmezéssel kapcsolatos feladatköreit.35

A magyaróvári harmincad jelentősége

A főharmincadot a helyi uradalmi vámokra illetve a korábban Pozsonyhoz tartozó fiókharmincadokra (pl. Zurányra) alapozva I. Ferdinánd hozta létre 1531-ben.36 A főharmincad igencsakjelentős bevételeket könyvelhetett el, az 1570-1580-as években évi 70.000-80.000 Ft-ot37 — köszönhetően a virágzó marhakereskedelemnek.38 A harmincad bevételei igen nagy jelentőséggel bírtak a bécsi udvar finanszírozása tekintetében, ugyanis az udvari pénztár 1557 és 1576 között fennmaradt számadáskönyvei (Hofzahlamtsbücher) szerint 13 év alatt a magyaróvári harmincadból 341.632 Ft (427.040 rajnai Ft), azaz évi átlagban 26.279 Ft folyt be. Ezzel a kamarai hivatalok közül a magyaróvári harmincad számított az egyik legnagyobb befizetőnek.39 Azt is tudni lehet, hogy a magyaróvári főharmincadból Bécsbe utalt összegek egy részét az uralkodó

32 Ld. 9. jegyz.

33 A nyugat-magyarországi területekre (különösen Fraknó, Kismarton és Óvár uradalmaira) vonatkozó forrásokban nem csak az úriszékit, hanem az uradalmon belül fekvő egyes települések helyi bíráskodását, és a kiadott falusi rendtartásokat is Bannteiding-nek hívták. A fogalomhasználatra ld.: Gruszecki, 1951. 35-36. Ld. még az óvári uradalom közelében fekvő, a fraknói uradalomhoz tartozó pomogyi 1546. évi „Panthaiding Buch” kiadását: Prickler, 1988.

34 Erre ld. a magyaróvári uradalom 1566. évi urbáriumának alábbi kitételét: “Das Landgericht in der Herrschafft Hungarischen Altenburg gehörig raicht und erstreikte sich so weith die Spanschafft Hungarisch Altenburg weret.” MOL E 156 Fase. 73. No. 20. fol. Ir.

35 I. Miksa utasítása Michael Khober magyaróvári uradalmi számvevőnek, Bécs, 1574. február 17. ÖStA HKA GBÖ Bd. 123. fol. 68v-75v. ÖStA HKA GBÖ Bd. 123. fol. 68v-75v. Kiadva: Kenyeres, 2002. 1. köt. 425-440. p.

36 Ember, 1988. 26.; Kenyeres, 2003/2. 73. p.

37 Kenyeres, 2003/1. 93-94. p. Zimányi-Prickler, 1974. 102. p.

38 Gecsényi Lajos számos tanulmányában említi a magyaróvári harmincad jelentőségét: ld. pl. Gecsényi, 2008. 75- 76., 79-80. Hogy milyen szoros összefüggés volt a harmincad-bevételek és az uradalom között, jelzi, hogy már Mohács előtt is az uradalom puszta falvai legelőinek jó részét bérbe adták, minden bizonnyal, mint ahogy azt az 1566. évi urbárium is jelzi, elsősorban a marhakereskedőknek. Pl. Pfingstmarkt/Pfinstagmarkt (Csütörtökhely) legelőit évi 420 Ft-ért adták bérbe a marhakereskedőknek. MOL E 156. Fasc. 73. No. 20. fol. 377r. Amikor Pfingstagmarkt-ot 1584-ben horvát telepesek újra kívánták telepíteni, ezt az Alsó-ausztriai Kamara nem támogatta, mondván a szabad legelők csökkentése révén nem csak az uradalom esne el a jelentős legelőpénztől, hanem a harmincad-bevételekre is negatív hatással lett volna. Tobler, 1979. 61-62. p.

39 A különböző hivatalok által befizetett összegek 26,5%-a, míg a Hofzahlamt összbevételének 4,2%-a származott a magyaróvári harmincadból. Rauscher, 2004. 296-309. p..

13