Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
2. Forradalmi napok Csornán (október 26. - november 3.)
amit később a levezető elnök mondott: „Senki még egy sértő szóval sem illette”247 Hajtót. Később Hajtó ezt a gyűlést vészbírósági tárgyalásnak nevezte, „melyet a kommunisták fölötti ítélkezésre és azok megsemmisítésére hoztak létre”.248 A visszaemlékezések abba is bepillantást engednek, hogy milyen hangulat lehetett a meghallgatáson. A cél az lehetett, hogy egy kicsit kiengedje az elkeseredett emberekből az indulatokat és tisztázza a félreértéseket, de ez csak részben sikerült. A két pártfunkcionárius és a két államvédelmis szembesítése a megjelentekkel éjjel tizenegy óráig tarthatott, és 5-én, hétfőn szerették volna folytatni, de a bekövetkezett fordulat ezt már nem tette lehetővé. Csornaiak szerepe a segélyezésben A reformáció emléknapján, október 31-én, szerdán az evangélikus templomban tartott istentisztelet előtt Király Iván, az előző tanév közben nyugdíjazott gimnáziumi tanár a gyülekezet nevében arra kérte Hubert István lelkészt, hogy a szabadságharcosokért is imádkozzanak. Az egyperces néma felállás után a gyülekezet még a Szózatot is elénekelte.249 A helyiek nemcsak lelki támogatásukról biztosították a fővárosiakat, hanem a budapesti lakosság ellátásában is szerepet játszottak. A Vöröskereszt és a külföldi kórházak szállítmányai már október 26-tól érkeztek Sopronba. Két nappal később már határozott segélykérés érkezett Budapestről: „Az általános gyógyszerellátás még elfogadható, de rövidesen szükséges lesz a pótlás szervezett ellátása. Viszont vér és plazma nagyon sürgősen kellene az ugrásszerűen megnőtt műtéti beavatkozások miatt”. A budapesti segélykérésekre százával érkeztek az osztrák segélyszállítmányok a magyar határra. A Vöröskereszt kivételével a teherautók nem jöttek át Magyarországra. A határon rakodták le a szállítmányokat. Gúlákban álltak az élelmiszerek, kötszerek és egyéb segélyszállítmányok. A nemzetközi segélyszervezet jelzésével ellátott autók Csornán is áthaladtak. (8. kép) Egy visszaemlékezés szerint a hivatalos határátkelőn kívül máshol is megpróbálták bejuttatni a szállítmányokat. Tőzeggyár-Pamhagen (Pomogy) térségében egy 1950-ben megszüntetett híd-határátkelőt akartak újjáépíttetni a határőrökkel október 25-én az Ausztria felől érkező magyarok, hogy ott is tudjanak segélyt szállítani. Két teherautóval vitték volna a győri kórházba a szállítmányt, de a híd nem készült el, és a területet november 4-én megszállták a szovjetek.250 Más adat szerint a segélyek fogadására a pomogyi Hanságifőcsatorna közúti híd helyén a süttöri ló.tüzérezred egységei október 27-28-án gerendákból és pallókból építettek ideiglenes hidat. Ide 28-án érkezett három teherautónyi segélyszállítmány. Mivel az irányítás nélkül maradt sorállomány nem tudta megakadályozni a hídon való más célú átkelést, ezért a Csornai Határőr Parancsnokság tíz erdőmérnök hallgatót kért és kapott a soproni MEFESZ-től a határ rendjének fenntartásához.251 247 Székely Sándor visszaemlékezése, 2002. 248 GyMSM GyL, GYMB., B. 1022/1957/4. Ginczli József és Ginczli Jenő pere. Hajtó Ferenc vallomása. 249 Lelkészi Napló a Csorna-Kapuvári Evangélikus Egyházközségben az 1956 évről. Egyházközségi levéltár, Csorna, p. 126-127. 250 Jakus János visszaemlékezése, 2011. május 9. 251 Balsay Endre - Varga András: Menekülés a Hazából. Kapuvár, 2011. 8. p. 46
