Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
2. Forradalmi napok Csornán (október 26. - november 3.)
A rendőrség szétesése Sajnos a rendőrség korabeli szerepére vonatkozó iratok elvesztek,171 így csak Székely Sándor visszaemlékezésére, néhány forradalom után keletkezett jelentésre és Németh János peranyagára172 tudunk hagyatkozni. Amekkora közbizalom övezte a határőrséget, olyan megvetés nyilvánult meg a korabeli rendőrség iránt. Ennek egyik magyarázata az volt, hogy a rendőrség tevékenyen közreműködött a téeszek szervezésében. Azokat a rendőröket, akik a pártvezetők utasítására még október 26-a előtt visszavezettették azokkal a parasztokkal az állatokat, akik haza merték vinni saját jószágaikat, leköpdösték és trágár szavakkal illették. A forradalom győzelme után már nem volt megállás, és újra széthordták az állatokat, miközben azt kiabálták a rendőröknek, hogy „Nincs már proletárdiktatúrái”.173 Az már október 26-án sem volt kérdéses, hogy a rendőrséget akkori formájában meg fogják szüntetni, de az, hogy mi lépjen a helyébe, még nem volt világos. Czinder János azt követelte, hogy az egykori csendőrök vegyék vissza a régi egyenruhájukat, de ez nem találkozott a többség véleményével. Szabó József és Kesjár Mátyás határőrtisztek hiába javasolták, hogy a nemzetőrök helyett a rendfenntartásra a rendőröket fegyverezzék fel, ezt a Nemzeti Tanács elvetette, és inkább arról határoztak, hogy a járás összes rendőrét lefegyverzik. A rendőröknek a járandóságuk kifizetése ügyében is többször kellett felkeresni a Nemzeti Tanácsot.174 A rendőrség „tagjai hazamentek, megszűnt a szolgálat annak ellenére, hogy bárkit támadtak volna”.'75 Székely visszaemlékezése egy kissé megszépíti a történteket. A szovjet emlékmű ledöntése után a tömeg leverte a járási és a községi rendőrkapitányság címerét is. Ginczli Jenő a nála lévő doronggal előbb a rendőrség kapuját ütlegelte, majd leütötte a táblát.176 A járásbírósági börtön földszintes épületének utcára néző ablakait beverték.177 A forradalom első napjának délutánján már nem engedték szolgálatba állni a rendőröket. A teljes káoszt, a rendőrségi anyagok nyilvánosságra kerülését a határőrség akadályozta meg, akik a fontos iratokat átvitték a laktanyába, a rendőri objektumokhoz pedig őrséget rendeltek. A rendőrkapitányság épületének biztosításával Terenyei Károly határőrtisztet bízták meg, így oda a továbbiakban már nem juthattak be illetéktelenek. A rendőrség ezzel nem került ki a közfigyelemből, sőt többen is nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megtudják milyen szerepe volt a szervnek a pártállami időszak elnyomó gépezetében. Kilences Mihály, a GySEV forgalmi vezetője a forradalom győzelme után bekísérte a rendőrkapitányságra a volt osztályvezető helyettest és Rédecsi Sándorné anyagfelelőst, s tőlük a fegyverek elszámolását követelte. A kapitányságon a bezárt ajtókat és szekrényeket feltörte, és iratokat vett magához. Imre János, a községi munkástanács elnöke kihallgatta a rendőrség tagjait, becsmérelte őket, és a besúgók neveit akarta megtudni tőlük. A rendőröket 171 Pusztai Antal Győr-Sopron megyei rendőr alezredes szíves közlése. 172 ÁBTL 3.1.9. V-143624 173 Galgóczi Erzsébet: Jegyzetek a csornai járásból, 1957. október 20., kézirat, p. 22-24. 174 GyMSM GyL, GYMB., B. 1210/1957/4. Szőke Antal pere. 175 Székely Sándor visszaemlékezése, 2002. 176 GyMSM GyL, GYMB., B. 1022/1957/4. Ginczli József pere. 177 Káldy Csaba (1947) visszaemlékezése, 2011. augusztus 16. 35
