Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
1. A forradalom előszobája
dolgozókkal szemben. A dolgozók azért nem szólnának, ha erélyes, azonban a durvaságot nem bírják”. A korszak egyik adóztatási technikája volt a békekölcsön-jegyzése, amit az amúgy is megnyomorított lakosság még a kilátásba helyezett nyeremény ellenére sem szívesen vállalt. (3. kép) A jelentés szerint az egyik dolgozó kijelentette, hogy „jegyezzen békekölcsönt az, aki ezidáig nyert, mert ő még nem nyert, és így elment a kedve a jegyzéstől”. Szeptember végén a „ktsz tagok körében általában az a hangulat, hogy nem jegyeznek többet, mert július hónapban rendezték a normájukat, és azóta havonta 3-400 Ft-tal kevesebb a havi keresetük”. Örök probléma volt a lakossági igények kielégítése, mivel szinte mindenből hiány mutatkozott. Augusztusban székből és asztalból, októberben pedig épületfából, zsákból, fűszerpaprikából, tejből, húsból, szalonnából és zsírból. Utóbbi hiányán nagyon felháborodott a közel kétszáz vásárolni szándékozó lakos a földműves-szövetkezeti boltnál. „Nagy volt a zúgolódás mert soknak nem jutott zsír. A tömegek azt hangoztatták, hogy milyen sok a kövérsertésbeadás és mégsincs zsír. Azt megállapítani nem lehetett, hogy a fenti kijelentés kitől származik. A nagy torlódás következtében a terhes anyák testi épsége veszélyeztetve volt, mert sokat nekinyomtak a kirakat redőnynek”. A zsírhiány még november végén is jelentős gondot okozott. Mivel hetente csak egy-két alkalommal osztottak zsírt, a lakosság megrohanta a boltokat, „így a boltok berendezésit is veszélyeztetik, egymás testi épségén kívül”. November végére már a liszt és a só is hiánycikk lett: „a dolgozók úgy vélekednek, hogy mi lesz február és március hónapokban, ha már most sem lehet megvásárolni a szükséges élelmiszert”. Karácsony előtt hiába szerettek volna többen is déligyümölcsöt vásárolni. Többen is kifejezésre juttatták, hogy „ők úgy látszik mostohagyerekei az államnak, mert csak nagyobb városok dolgozóinak lehet vásárolni narancs gyümölcsöt, mert csak azoknak szállítanak”. Az ellátás csak az évvégére javult, mivel december 13-án a földműves-szövetkezet fűszer és csemege szaküzletet nyitott.94 Karácsonyra már a szövetkezeti boltokban is lehetett kapni „lisztet, valamint paprikát, és rizsát”. Az év utolsó napjaiban leginkább a téli ruházat és a játékok iránt nőtt meg az érdeklődés. Csornára a szilveszter napján érkezett egy százötven kilós citromszállítmány, melynek árusítását január elsején kezdték meg. A tél közeledtével a tüzelőanyag-hiány jelentette a legnagyobb gondot. November 22- én mintegy négyszáz személy fejezte ki elégedetlenségét, mert „a tüzép nem kap kellő mennyiségű tüzelőt és így a dolgozókat nem tudják kielégíteni. A dolgozók felvetették azt, hogy a bányászok túlteljesítik tervüket, a dolgozók mégsem kapnak kellő mennyiségű tüzelőt”. Egy héttel később érkezett ugyan szén a tüzépre, de a dolgozók nem tudták megvenni a drága szenet. Egy asszony azt mondta, hogy „ha továbbra is így marad, akkor a babot nyersen kell megenni”. A cipészek decemberben arról panaszkodtak, hogy már két hónapja nem kaptak talpat, így el kell viselniük a dolgozók zúgolódását, akik nem tudják elkészíttetni lábbelijeiket. Azt gondolnánk, hogy a párthoz közelállók jobb ellátásban részesültek, de még a fegyveres 94 Csemegeáruházat kapott Csorna. In: GySMH, 1955. december 21. 21
