Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
7. Megtorlás és konszolidáció
A párt bázisának kiszélesítésével többféleképpen próbálkoztak, bár a tagtoborzást elkerülendőnek tartották. Az állítólagos fekete listákról már 1956 novemberében ír az MSZMP megyei lapja, de több település - köztük Csorna - felsorolásán túl semmi konkrét dolgot nem említett. A beszámoló szerint a listákon nem csupán kommunisták szerepeltek, hanem olyan személyek, „akiket a felszínre került fasiszta ellenforradalmi csoportok már előre halálra ítéltek”.661 A listákról szóló vádakat Székely tárgyalásakor is előhozták. Ekkoriban terjesztették el, hogy a forradalom alatt létezett egy halállista, melyen azok szerepeltek, akikkel Székelyék végezni szerettek volna.662 Ez a lista valóban létezett, de nem a forradalmárok szerkesztették, hanem ebben az időben keletkezett. A cél az volt, hogy a listán szereplők rádöbbenve veszélyeztetettségükre az új párt mellé álljanak, hiszen az védheti meg őket.663 Ennél finomabb módszerrel történt a Magyar-Szovjet Társaság megszervezése. Erre május 23-án, a Járási Kultúrotthonban került sor. A szervezet vezetőségi tagjai a következők voltak: Alpár József, Herczeg Sándor, Gaál Ferenc, Budinszky Mária, Beró Ferencné, Csete Géza és Körmendi Dénes.664 A százharminc körüli létszám abból is adódott, hogy a pedagógusok is kaptak felhívást a belépésre, sőt azt is megsúgták nekik, hogy ezzel bizonyíthatják, hogy az októberi „megingásuk” csak „kisiklás” volt.665 A fiatalokat is új módon próbálták megszólítani. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének utódjaként 1957. március 21-én megalakult az MSZMP ifjúsági szervezete, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ szervezetek alapításánál megpróbálták megnyerni az egykori EPOSZ, az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetségének tagságát is.666 A hatalom megerősítésének természetes velejárói voltak a személycserék. A vitákat nem mindig sikerült kulturált hangnemben elintézni, mert Strausz Rezső a járás párttitkára az 1957 őszén tartott sobori termelőszövetkezeti közgyűlésén úgy próbált békét teremteni, hogy elmondta, Csornán vitatkozó pártfunkcionáriusok rálőttek egymásra.667 A földműves-szövetekezet éléről eltávolították a forradalom alatt ügyvezetőnek választott Lukács Pált. Leváltásának okául azt hozták fel, hogy az októberi napokban elnézte, ahogy megsemmisítették a szövetkezet vörös zászlókból és szobrokból álló dekorációit. Érdekesen alakult a forradalom után a korábbi községi párttitkár, Hajtó Ferenc sorsa. Hajtó szabadulása után Győrben és Tatabányán próbált munkát vállalni, de emlékei szerint a munkástanácsok megakadályozták elhelyezkedését, mert munkakönyvében ott állt, hogy volt pártbizottsági alkalmazott. Mivel nem kapott sehol munkát, de a családját el kellett tartania, karhatalmista lett Győrben, a Szamuely-különítmény tagjaként végezte a piszkos munkát. Felettesei hiába marasztalják, ő vissza akart térni Csornára, hogy 661 Fekete listák. In: Kisalföld, 1956. november 11. 662 A listáról Székely perének utolsó napján, április 23-án beszélnek először, de akkor még szó sincs arról, hogy halál várt volna rájuk: „már készítette a névsort azokról a szerinte kompromittált személyekről, akiknek lefogására, éppúgy sor került volna, mint Hajtóéra és társaira”. 663 Herczeg Zoltán visszaemlékezése, 1992. 664 Megalakult Csornán az MSZT. In: Kisalföld, 1957. május 25. 665 Néma Sándor (1929) visszaemlékezése, 2006. augusztus 17. 666 Fellendült a pártélet, tisztult a párt a tagkönyvcsere során a csornai járásban. In: Kisalföld, 1958. január 15. 667 Galgóczi Erzsébet: Jegyzetek a csornai járásból, 1957. október 20., kézirat, p. 11-12. 126
